SZENT BENEDEK

REGULÁJA

A GENERÁLIS KÁPTALAN DEKLARÁCIÓJÁNAK MEGFELELÖ RÉSZEIVEL

Regula P. Söveges Dávid OSB fordítása © Pannonhalma.

A mai ciszterci élet. A Ciszterci Rend 2000. évi Egyetemes Káptalanának állásfoglalása a ciszterci élet fő alkotó elemeiről

PROLÓGUS

Pr 1-7

21-03

23-06

25-09

28-12

H

allgasd meg, ó fiam, a mester parancsait, és hajlítsd hozzá szíved figyelmesen, fogadd a jóságos atya intéseit készségesen és tettekkel teljesítsd, hogy ^0.2visszatérj az engedelmesség fáradságos munkájával ahhoz, akitől elszakadtál az engedetlenség tunyasága által. ^0.3Hozzád intézem most tehát szavaimat, aki lemondasz saját akaratodról, és az engedelmességnek hatalmas és hírneves fegyverzetét veszed magadra, hogy Krisztus Urunknak, az igaz Királynak harcosa légy.

^0.4Először is: bármi jóba kezdesz, igen állhatatos imádsággal kérjed, hogy ő vigye azt végbe, ^0.5hogy ő, aki bennünket már fiai sorába méltóztatott számítani, ne legyen kénytelen valaha is szomorkodni rossz tetteink miatt. ^0.6Úgy kell őt a bennünk levő adományaival mindenkor szolgálnunk, hogy mint haragvó atya örökségéből ki ne tagadjon minket, fiait, ^0.7de úgy se mint félelmetes úr, bűneinktől felingerelve, gonosz szolgák gyanánt át ne adja az örök büntetésre azokat, akik nem akarták őt követni a dicsőségbe.

A mai ciszterci élet 1-2

1. Mi, az Egyetemes Káptalan tagjai, akik Rendünk korszerű megújítása céljából gyűltünk össze, alapos megfontolás és közös tanácskozás után, tekintetbe véve a rendtagok javaslatait összefoglaló jelentéseket is, mindenekelőtt hivatásunk és életünk fő elemeit kívánjuk megvilágítani, hogy ezzel a megújulás egész munkájának biztos alapot adjunk. Ebben a nyilatkozatban őszintén és becsületesen ki akarjuk fejteni, milyen feladatokat tűzünk magunk elé a korszerű megújulás munkájában, milyen célokat és milyen módon akarunk elérni.

2. Jelen állásfoglalásunkkal azonban semmiképpen sem akarunk meggátolni további megfontolásokat vagy új megoldásokat, mert a jövő ciszterci nemzedékeknek is joguk és kötelességük lesz keresni a monasztikus élet alkalmasabb és megfelelőbb formáit, éppúgy mint a Cistercium alapítóinak a 12. században vagy az utánuk következő nemzedékeknek. Akkor követjük ugyanis igazán a „Novum Monasterium” alapítóit, ha szüntelen azt keressük, hogyan tudjuk hivatásunkat minél teljesebben megvalósítani Isten akarata szerint.

Pr 8-20

22-03

24-06

26-09

29-12

K

eljünk föl tehát végre valahára a Szentírás serkentő szavára: "Itt az óra, hogy felébredjünk az álomból", (Róm 13, 11.) ^0.9Nyissuk meg szemünket a megistenítő fénynek, és megdöbbent füllel halljuk, mire int bennünket a minden nap felénk kiáltó isteni szózat: ^0.10"Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!" (Zsolt 94, 8) ^0.11És ismét: "Akinek füle van a hallásra, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!" (Jel 2, 7) ^0.12És mit mond? "Jöjjetek fiaim, hallgassatok rám! Az Úr félelmére tanítalak titeket." (Zsolt 33, 12).^0.13"Siessetek, míg tiétek az élet világossága, hogy a halál sötétsége meg ne lepjen benneteket!" (Jn 12, 35).

^0.14Ezeket kiáltja oda az Úr a népsokaságnak, amikor keresi munkását, majd így folytatja: ^0.15"Ki az az ember, aki életet óhajt és jó napokat kíván látni?" ^0.16Ha ennek hallatára azt feleled: "Én", akkor Isten ezt mondja neked: ^0.17Ha igazi és örök életet akarsz, "tiltsd el a nyelvedet a gonosztól, és ajkad ne szóljon csalárdságot, fordulj el a gonosztól és tedd a jót! Keresd a békét és járj utána!" (Zsolt 33, 14-15). ^0.18Ha ezt megteszitek, szemem rajtatok lesz, és fülem meghallja könyörgéseteket. És még mielőtt segítségül hívnátok, azt mondom nektek: "Íme, itt vagyok" (Zsolt 33, 16). ^0.19Mi lehetne édesebb számunkra, szeretett testvéreim, az Úrnak e minket hívó szavánál? ^0.20Íme, így mutatja meg jóságosan az Úr az élet útját.

A mai ciszterci élet 11

11. Nem célunk az élet gyakorlatától távoleső elméleti ideálokat felállítani, hogy elavult életformákat megőrizzünk vagy visszaállítsunk; hanem a jelenlegi, modern, tényleges életünket akarjuk megvizsgálni, értékesebbé tenni, és a megújuláshoz szükséges alapelveket felvázolni. Az a törekvésünk, hogy kialakítsuk a 21. század hiteles és hatni tudó ciszterci életét, azt az életformát, amely megfelel az Istentől kapott tényleges, konkrét hivatásunknak. Isten ugyanis itt és most hív minket, azt akarja, hogy itt és most legyünk szentek, hogy ebben a mai korban, ezek között a körülmények között, a mai ember lehetőségeivel kövessük Krisztust és szolgáljuk embertársainkat.

Munkánknak tehát az igazságon és az élet valóságán kell alapulnia. Ezért Állásfoglalásunkban mindig szem előtt akarjuk tartani rendtársaink és rendi közösségeink valódi helyzetét, lehetőségeit, munkaterületeit, valamint az Egyház és a mai világ életét. Ez a valóságérzék azonban egyáltalán nem jelenti a mostani helyzet gyarlóságainak vagy hibáinak egyszerű elfogadását vagy jóváhagyását, mintha meg lennénk elégedve azzal, ami van, akármennyire tökéletlen és közönséges is, és nem akarnánk jobbra törekedni. Ezt az álláspontot méltán elvetjük, mint ami ellenkezik a szerzetesélet lényegével, a tökéletes szeretet életére való törekvéssel. Viszont azt is jól tudjuk, hogy a legmagasztosabb eszmények és célkitűzések is csak akkor lesznek hatékonyak, ha azok az emberek, akiknek szólnak, szabadon, sőt lelkesen magukévá tudják tenni és életre tudják váltani.

Pr 21-38

23-03

25-06

27-09

30-12

Ö

vezzük fel tehát derekunkat hittel és a jó cselekedetek gyakorlásával, és az evangélium vezetésével járjuk az ő útjait, hogy méltók legyünk meglátni azt, aki országába hívott minket. ^0.22Ám ha országának sátrában akarunk lakni, hacsak jó cselekedetekkel nem igyekszünk, soha oda el nem jutunk. ^0.23De kérdezzük meg az Urat a próféta szavaival: "Uram, ki lakhat a te sátorodban, vagy ki pihenhet meg szent hegyeden?" (Zsolt 14, 1). ^0.24Erre a kérdésre, testvéreim, halljuk az Úr feleletét, amint megmutatja nekünk a sátorába vezető utat, ^0.25mondván: "Aki szennyfolt nélkül jár és az igazságot cselekszi; ^0.26aki igazat szól szívében, aki nem követ el álnokságot nyelvével; ^0.27aki embertársának nem tesz rosszat, és ellene gyalázkodó beszédet nem tűr" (Zsolt 14, 2-3); ^0.28aki a gonosz ördögöt, ha az valamire rá akarja venni, tanácsával együtt a szívéből száműzi, semmibe veszi, sátáni gondolatait még keletkezésükben megragadja és Krisztushoz csapja; ^0.29akik félik az Urat, és ezért erényes életük miatt fel nem fuvalkodnak, hanem tudva, hogy a bennük levő jó tulajdonságok nem tőlük, hanem az Úrtól erednek, ^0.30a bennük működő Urat magasztalják a próféta szavával: "Ne nekünk, ne Uram, ne nekünk, hanem nevednek adj dicsőséget" (Zsolt 113, 9), ^0.31amint Pál apostol a maga igehirdetéséből semmit sem tulajdonított önmagának, hanem így szólt: "Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok" (1 Kor 15, 10). ^0.32És azt is mondja: "Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék" (2 Kor 10, 7).

^0.33Ezért mondja az Úr az Evangéliumban: "Aki hallja szavaimat és megteszi azokat, a bölcs emberhez hasonlítom, ki házát kősziklára építette. ^0.34Jöttek az áradások, a szelek fújtak, és nekirontottak annak a háznak, de az nem dőlt össze, hiszen kőszikla volt az alapja" (Mt 7, 33-34).

^0.35Így fejezi be az Úr, és várja is, hogy ezekre a szent intelmeire naponként tetteinkkel feleljünk. ^0.36Azért, hogy bűneinket megjavíthassuk, meghosszabbítja életünk napjait, ^0.37hiszen az Apostol is azt mondja: "Nem tudod-e, hogy az Isten türelme töredelemre vezet téged?" (Róm 2, 4). ^0.38Azt mondja ugyanis a jóságos Úr: "Nem akarom a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen!" (Ez 33, 11).

A mai ciszterci élet 12

12. Szerzeteséletünk megújulásának egész életünket át kell fognia, ezért figyelembe kell vennünk mindenegyes alkotóelemét és mindegyiknek meg kell adni a kellő szerepét. Teljesen hibás lenne életünk egyes oldalait annyira kihangsúlyozni, mintha csak azokban lenne található a ciszterci élet lényege, más részeket pedig elhanyagolni, mintha azok csak függelékei, sőt akadályai lennének az igazi monasztikus életnek. Mi ugyanis életünk minden mozzanatában ciszterciek vagyunk és azoknak is kell lennünk, nemcsak amikor közös imára gyűlünk össze vagy más közösségi gyakorlatot végzünk, hanem tanulmányainkban, munkánkban, papi szolgálatunkban, egyéni imaéletünkben, mások szükségleteiről való gondoskodásunkban és más hasonló életfeladatunkban is.

Egybefogó szemléletre törekszünk tehát, amely életünk minden részletét harmonikusan összekapcsolja az Úr szolgálatának egységébe. Még akkor is, ha a mai ciszterci élet egyes elemei nem vonatkoznak minden rendtagra (például a papság), vagy nem minden monostorra (például az ifjúság nevelése vagy lelkipásztori munka), ezeket is gondosan meg kell vizsgálnunk és jelentőségüket komolyan fel kell ismernünk. A monasztikus élet olyan elemeit, amelyeket a Regulában vagy a ciszterci kezdetekben alig vagy egyáltalán nem találunk meg, nem kell mindjárt mellékesnek vagy gyanúsnak tekintenünk. Hiszen a monasztikus élet, mint minden élő szervezet, az idő múlásával nő, fejlődik, sok minden újat magába fogad és sok minden régit levet magáról.

Pr 39-50

24-03

26-06

28-09

31-12

M

iután tehát megkérdeztük az Urat, testvéreim, sátorának lakója felől, hallottuk, mit kíván attól, aki ott akar lakni. De bárcsak teljesíthetnénk az ott lakó kötelességeit! ^0.40Elő kell tehát készítenünk testünket és lelkünket a parancsok iránti szent engedelmességben a harcra. ^0.41És mivel ezt természetünk magában nem tudja megtenni, kérjük az Urat, hogy adja meg nekünk kegyelmének segítségét.

^0.42Ha a pokol büntetése elől menekülve el akarunk jutni az örök életre, ^0.43akkor most, míg van időnk, míg e testben élünk, és mindezeket még ebben a földi életben teljesíthetjük, ^0.44siessünk és csak azt tegyük, ami örökre a javunkra válik.

^0.45Fel kell tehát állítanunk az Úr szolgálatának iskoláját. ^0.46Reméljük, hogy ebben az intézményben semmi kemény vagy nehéz dolgot nem rendelünk el. ^0.47Ha mégis a méltányosság úgy kívánná, hogy valamit kissé szigorúbban rendeljünk el a hibák kiirtására és a szeretet megőrzésére, ^0.48azért ne riadj vissza, ne fuss el mindjárt az üdvösség útjáról, melynek kezdete szűk és szoros. ^0.49De ha a szerzeteséletben és a hitben előrehaladunk, akkor majd szárnyaló szívvel és a szeretet elmondhatatlan édességével sietünk előre az Isten parancsainak útján. ^0.50Így az ő vezetése alól magunkat soha ki nem vonva, mindhalálig állhatatosan megmaradunk tanítása mellett a monostorban, és béketűrésünkkel részt veszünk Krisztus szenvedéseiben, hogy aztán országának is méltó részesei lehessünk. Amen.

A mai ciszterci élet 13-14

13. A ciszterci élet mai intézményes formái a különböző élő közösségek. Jól tudjuk azonban, hogy az idők folyamán közösségeink különböző területeken más és más életformákat és életfeladatokat alakítottak ki. Ezt a sokféleséget nem szabad önmagában elítélnünk, mint valami bűnös elfajulást, hanem inkább el kell ismernünk, nemcsak mint vitathatatlan tényt, hanem mint az életerő jelét és Isten munkára hívó szavát. Az egyes kongregációk és monostorok különböző értékei és életfeladatai az egész Rend javát és előhaladását szolgálhatják, ha megvan a közösségek együttműködése és a kölcsönös bizalom. Mert sokkal többet ér az egyetértő sokféleség, mint a kényszerű és széthúzó egyformaság. Ezért a Káptalan elismeri és előmozdítja az egyes kongregációk és monostorok jogos autonómiáját életformáik kialakításában és ezen törekvéseikben segítséget kíván nekik nyújtani.

A szerzetesi megújulás munkájában igen fontos, hogy elsősorban az egyes közösségek tisztázzák és újra átgondolják céljaikat és értékeiket, és kialakítsák megfelelő életformáikat. A munka nagyja tehát az egyes közösségekre tartozik. Az Egyetemes Káptalan csak segítséget akar adni ehhez a munkához azzal, hogy a rendi megújulás munkáját előmozdítja és összehangolja, de a monostorok és kongregációk szerepét sem meg nem szüntetheti, sem át nem veheti.

14. Mindezek szemmeltartásával úgy kívánjuk megújítani a ciszterci élet valóságát, hogy az természetes folytatása és szerves továbbfejlesztése legyen a sokszázados monasztikus és ciszterci hagyománynak. Mindenképpen meg akarjuk ismerni (éspedig alaposabban, mint azelőtt) a monasztikus és ciszterci hagyományokat, és belőlük minél többet meríteni, amivel életünket jobbá és lelkileg gazdagabbá tehetjük. Nem akarjuk azonban, hogy azok megkössenek vagy megakadályozzanak olyan mai problémák megoldásában, amelyekről elődeink keveset vagy semmit sem tudhattak, hiszen az életkörülmények gyökeresen megváltoztak. Nem szabad lemondanunk saját felelősségünk vállalásáról rendi életünk alakításában, sem pedig visszariadnunk az új utaktól és megoldásoktól. Legyen a történelem számunkra az élet tanítómestere, de nem abszolút ura, figyelmeztessen és lelkesítsen, de sohase gátoljon.

1. A SZERZETESEK FAJAI

25-03

27-06

29-09

01-01

T

udjuk, hogy a szerzetesnek négy faja van. ^1.2Az első a cenobitáké; ezek monostorban laknak, rendszabály és apát vezetésével küzdenek.

^1.3Második az anakorétáké vagyis a remetéké. Ezek nem a szerzeteséletnek kezdő nekibuzdulásával, hanem a monostorban való huzamosabb próbatétel útján lesznek azok. ^1.4Ezek sok társuk segítségével megtanultak az ördög ellen küzdeni, ^1.5és jól felkészülve testvéreik csatasorából magános harcra nyugodtan a pusztába vonulhatnak, puszta kézzel és karral bátran tudnak harcolni Isten segítségével a test és a gondolatok bűnei ellen.

^1.6A szerzetesek harmadik, mégpedig igen rossz fajtája a szarabaitáké. Ezek még nem állták ki sem egy regulának, sem a tapasztalat tanításának próbáját, mint az arany a tűzét, hanem puhák még, mint az ólom, ^1.7cselekedeteikben még ragaszkodnak a világhoz, és nyilvánvalóan csak hazudnak Istennek hajkoronájukkal. ^1.8Ezek ketten vagy hárman, vagy éppen egyenként, pásztor nélkül nem az Úr, hanem saját maguk aklába zárkóznak; törvény gyanánt áll előttük vágyaik kívánsága, ^1.9midőn azt, amit maguk elgondolnak és kiválasztanak, szentnek mondják, és amit nem akarnak, azt tilosnak tartják.

^1.10Végül a szerzetesek negyedik faját girovágusnak mondják. Ezek egész életükön át más-más tartományban élnek, három-négy napon majd ebbe, majd abba a kolostorba szállnak vendégül. ^1.11Mivel folyton csavarognak, soha meg nem állapodnak, saját akaratuknak és a torkosság ingereinek szolgálnak, minden tekintetben rosszabbak a szarabitáknál.

^1.12Mindezek nyomorult életmódjáról jobb hallgatni, mint beszélni.. ^1.13Hagyjuk tehát őket és Isten segítségével térjünk át az igen derék fajta, a cenobiták életének elrendezésére.

A mai ciszterci élet 79-80

79. Hivatásunk szavát követve, beléptünk egy általunk szabadon választott ciszterci monostorba, hogy ott megismerkedjünk „Isten szolgálata iskolájának” tanításával. Amikor fogadalmat tettünk, azzal önként vállaltuk monostorunk életfeladatait és eszményeit. A monasztikus életet nem mások rakták a vállunkra, hanem magunk önként, szabad elhatározással vállaltuk. Tehát közösségeink önkéntesekből állnak, akik mind ugyanerre a célra törekszenek, olyan célra, amelyet valamennyien ismernek és akarnak, hogy így egyetértésben élhessünk otthonunkban, és szívünk-lelkünk egy legyen.

80. A szerzetesi közösség alapja tehát a szerzetesek szabad és önkéntes odaadása: nagyra becsülik a rendház életének értékeit és feladatait, és azokat magukénak vallják. Ez az önkéntes odaadás és tettrekész meggyőződés a törvények megtartásának és az engedelmességnek mozgató ereje, az egész jogi szervezet alapja. Ha ez nincs meg, a szerzetesközösség nem őrizheti meg igazi életerejét, ahogy más önkéntességen alapuló társaság sem. Ezért rendkívül fontos, hogy a szerzetesek elevenen és frissen megőrizzék magukban azt az odaadást, amellyel a monasztikus életet szabadon elvállalták; másrészt az is, hogy a közösségi élet minden szabályozása és szervezése vegye figyelembe, hogy a közösség a tagok szabad akaratából ered, ezért tettrekészségüket törekedjék erősíteni és ébrentartani.

2. MILYENNEK KELL LENNIE AZ APÁTNAK?

RB 2,1-10

26-03

28-06

30-09

02-01

A

z apát, aki méltó arra, hogy monostor élén álljon, mindig tartsa emlékezetében, hogy minek nevezik, és az elöljáró nevének tettekkel feleljen meg. ^2.2Hisszük ugyanis, hogy Krisztus helyettese a monostorban, mivel az ő egyik nevével szólítjuk meg ^2.3az Apostol szavai szerint: "Megkaptátok a gyermekké fogadás Lelkét, akiben azt kiáltjuk: Abba, Atyánk!" (Róm 8, 15). ^2.4Éppen azért az apát semmit se tanítson, rendeljen vagy parancsoljon, ami az Úr törvénye ellen van, ^2.5hanem parancsa és tanítása az isteni igazság kovászaként áradjon szét a tanítványok szívében. ^2.6Mindig gondoljon arra az apát, hogy mindkét dolog, mind az ő tanítása, mind tanítványai engedelmessége szigorú vizsgálat tárgya lesz az Isten félelmetes ítélete során. ^2.7Tudja meg azt is az apát, hogy a pásztor hibájának róják fel, ha a Gazda bármily tekintetben kelleténél kevesebb hasznot talál juhaiban. ^2.8De épp úgy áll az is, hogy ha nyughatatlan és engedetlen nyájára a pásztor egész gondosságával ügyelt, és minden gondját a bűnös tetteik megjavítására fordította: ^2.9az ilyen pásztor az Úr ítéletében megkapja fölmentését, és elmondhatja az Úrnak a prófétával: "Igazságodat nem rejtettem el szívemben, igazmondásodról és üdvösségedről szólottam, ők pedig megvetve megvetettek engem" (Zsolt 39, 11 és Iz 1, 2). ^2.10Akkor aztán a gondossága iránt engedetlen juhoknak meglesz büntetésük, a rajtuk erőt vevő halál.

A mai ciszterci élet 94-96

94. Az apát elsősorban a lelkek pásztora, vagyis feladata mindenekelőtt lelki, a rábízott lelkek javára irányul. Hatalma tulajdonképpen alázatos szolgálat Krisztus tanítása és példája szerint, akinek földi helyettese. Mutassa és éreztesse tehát rendi testvérei iránt azt a szeretetet, amellyel a mennyei Atya szereti őket.

95. Az apát továbbá az isteni ige közvetítője, aki a Szentírás tanítását értelmezi a mindennapos élet sokféle körülményei között. Sohase legyen az apát személye fontosabb, mint az Isten szava, sőt mindinkább vesse alá magát az isteni szónak.

96. Nem kisebb a jelentősége annak a feladatnak sem, amelyet az apostol a „szellemek elbírálásának” (discretio spirituum) nevez. Törekedjék az apát elbírálni, hogy szerzetesei mindegyikét Isten Lelke vezeti-e, vagy pedig van olyan, akit saját természetének tisztán földi törekvései vagy a hazugság szellemei vezetnek félre. Az Isteni Lélek hangját minden más hangtól csak úgy fogja tudni megkülönböztetni, ha maga is jártas a lelki dolgokban elméleti és gyakorlati téren egyaránt.

RB 2,11-22

27-03

29-06

01-10

03-01

A

mikor tehát valaki az apát nevét elvállalja, annak kettős tanítással kell vezetnie tanítványait: ^2.12azaz mindazt, ami jó és szent, inkább tetteivel mutassa meg, mint szóval: úgyhogy fogékony lelkű tanítványainak szóval adja elő az Úr parancsait, a keményszívűeknek és együgyűbbeknek pedig tetteivel mutassa az isteni törvényeket. ^2.13Amit pedig azokkal ellenkezőnek jelent ki tanítványai előtt, tetteivel jelezze, hogy olyat nem szabad tenni, hogy "míg másokat oktat, maga elvetésre méltó ne legyen" (1 Kor 9,27). ^2.14Nehogy egyszer majd neki, vétkesnek ezt mondja az Isten: "Miért hirdeted te igazságaimat, s veszed szájadra szövetségemet? Hiszen gyűlölted a fegyelmet, és szavaimat félredobtad magadtól!" (Zsolt 49, 16-17). ^2.15És: "Ki testvéred szemében megláttad a szálkát, a tiedben nem vetted észre a gerendát" (Mt 7, 3).

^2.16Ne legyen személyválogató a monostorban. ^2.17Egyiket a másiknál ne szeresse jobban, csak akkor, ha valakit a jó cselekedetekben vagy az engedelmességben jobbnak talál. ^2.18A szabad szülőktől származottat ne tegye elébe a rabszolgasorból megtérőnek, hacsak valami ésszerű ok nem forog fenn. ^2.19De ha az apát az igazságosságnak megfelelően ezt tartaná jónak, járjon el így az egyesek sorrendjére vonatkozóan; különben pedig ki-ki saját halyét tartsa meg, ^2.20mivel akár rabszolga, akár szabad valaki, Krisztusban mindnyájan egyek vagyunk, és egy Úr alatt ugyanannak a katonáskodásnak és rabszolgaságnak terhét viseljük, "mert nincs személyválogatás Istennél" (Róm 2, 11). ^2.21Ő csak akkor tesz különbséget közöttünk, ha jó cselekedetekben másoknál jobbnak és alázatosabbnak talál. ^2.22Egyforma legyen tehát benne a szeretet mindenki iránt, s mindenkit érdeme szerint ugyanazon fegyelem alatt tartson.

A mai ciszterci élet 97-98

97. Az apát a közösség egységének központja: előmozdítja a társak egyetértő törekvését a közös célok felé, összehangolja valamennyiük munkáját és érdeklődését. Ezért értékelje és igyekezzék megérteni mindenegyes rendtag egyéni természetét, és kellő tisztelettel bánjon vele. Az olyan apát, akinek mindenki számára van rendelkezésre álló ideje, akinek a szíve mindig nyitva áll, nemcsak arra fog törekedni, hogy a rendtagok úgy-ahogy engedelmeskedjenek, hanem aktívan, felelősségérzettel, készséges együttműködéssel, és így mindegyiknek tehetsége gyümölcsözzék Isten szolgálatában. Előmozdítja az őszinte és nyílt dialógust; a monostor életét, a ház ügyeit illető gondjaiba és terveibe bevonja a rendtársakat is, hiszen ezek az ő sorsukat is érintik. Vállalja azonban a hivatalából folyó felelősséget, ha világosan el kell döntenie valamit, amit gondos megfontolás után Isten akaratának ismer fel.

98. A közösség egységének erősítése érdekében az apát hagyjon el mindent, ami a rendtársaktól való elszakadásra vezethet. Rendi testvéreivel együtt élje a közösségi életet, buzgóságban és hűségben példát adva nekik. Lehetőség szerint csökkentse a minimumra azokat az alkalmakat, amikor monostorától távol kell lennie. Amikor apát lett, azért még szerzetes maradt és testvér a testvérek között. Mint az egység és szeretet központja, áldozza fel önmagát egészen a testvérekért Krisztus szeretetében.

RB 2,23-29

28-03

30-06

02-10

04-01

T

anításában pedig az apát mindenben tartsa meg az Apostolnak a példáját, amennyiben azt mondja: "Ints, kérj, feddj" (2 Tim 4, 2). ^2.24Vagyis: mindig az időnek megfelelően majd ijesszen, majd gyöngéd legyen; mutassa a mester keménységét és az atya jóságát; ^2.25azaz arra figyelmeztetjük, hogy a fegyelmetleneket és nyughatatlanokat keményen intse meg, - az engedelmeseket pedig, továbbá a szelídeket és türelmeseket kérje, hogy még jobban haladjanak előre, - a hanyagokat és a parancsok megvetőit végül feddje és büntesse meg. ^2.26Ne nézze el a vétkesek hibáit, hanem amennyire bírja, mindjárt keletkezésükben gyökerestül irtsa ki. Mindig emlékezzék Hélinek, a silói papnak veszedelmes sorsára. ^2.27A tisztelettudó és értelmes lelkeket első- és másodízben szóval figyelmeztesse. ^2.28A gonoszokat ellenben és a megátalkodottakat, a kevélyeket és engedetleneket mindjárt a bűn keletkezésekor vesszőzéssel vagy más testi büntetéssel fenyítse meg, hiszen ismeri az Írást: "A balgát a szó meg nem javítja" (Péld ²⁹, ¹⁹). ^2.29És másutt: "Vesszővel verd meg fiaidat, és megszabadítod lelkét a haláltól!" (Péld 23, 14).

A mai ciszterci élet 115

115. A prézesapát a kongregációs káptalan szándékának megfelelően kormányozza a kongregációt, és jele annak a testvéri egységnek, amely a monostorokat összefogja. Szolgálatának az a célja, hogy a kongregációs konstitúciónak megfelelő szerzetesélet virágozzék, erősödjék és gyarapodjék a monasztikus közösségekben.

Az ő feladata a monostorok közti kapcsolatokat ápolni az egész kongregáció javára. Ezen a téren az egyes monostorok apátjai és szerzetesei is legyenek a prézesapát segítségére azzal, hogy egymással testvéri kapcsolatot tartanak, egymást kölcsönösen szívesen látják, munkájukban együttműködnek, lelki vagy gyakorlati kérdések megbeszélésére összejönnek, egymást mindjobban igyekeznek megismerni és megbecsülni.

RB 2,30-40

29-03

01-07

03-10

05-01

A

z apát mindenkor gondoljon arra, hogy mi ő, és hogy minek nevezik, és tudja meg, hogy akire többet bíztak, attól többet is kívánnak. ^2.31Tudja, hogy milyen nehéz és terhes föladatot vállalt magára: a lelkek irányítását és sokféle emberek szokásainak szolgálatát. Az egyiket ugyanis gyengédséggel, a másikat dorgálással, a harmadikat rábeszéléssel vezesse. ^2.32Mindenkihez sajátos jelleme és értelmessége szerint alkalmazkodjék, hogy ne csak a rábízott nyájnak ne vallja kárát, de a jó nyájnak gyarapodásán is örvendhessék.

^2.33Mindenekelőtt el ne hanyagolja a reábízott lelkek üdvét vagy azt kicsinek ne tartsa, mert túlságosan sok a gondja a mulandó és esendő és földi dolgokra, ^2.34hanem mindig gondolja meg, hogy a lelkek vezetését vállalta, s róluk számot is kell majd adnia. ^2.35És hogy a csekély vagyont ne hozza fel esetleg mentségül, emlékezzék meg mindig az Írásról: "Keressétek először az Isten országát és annak igzságát, és mindezek hozzáadatnak nektek" (Mt 6, 33). ^2.36És másutt: "Semmi sem hiányzik azoknak, kik félik őt" (Zsolt 33, 10). ^2.37És tudja meg, hogy aki a lelkek vezetését vállalta magára, az készüljön is a számadásra. ^2.38Bármilyen nagy számmal vannak is testvérek gondviselésére bízva, legyen szilárdan meggyőződve, hogy az ítélet napján mindezekről a lelkekről számot kell adnia az Úrnak, s azon felül mindenesetre a saját lelkéről is. ^2.39Így, míg pásztorként állandóan félnie kell a jövendő vizsgálattól a rábízott juhok miatt, míg aggódik a másokról való számadás miatt, a magáéról is gondoskodik. ^2.40Midőn intéseivel mások javításán munkálkodik, maga is megtisztul a vétkektől.

A mai ciszterci élet 123

123. Az egyetemes káptalan által megválasztott generális apát a káptalan szándékai és a konstitúció szabályai szerint kormányozza a Rendet és előmozdítja a rendi egység céljait.

A generális apát:

a) A Renden belüli testvéri egység előmozdítója és központja, elsősorban azzal, hogy kész a különböző természetű embereknek szolgálatára lenni, igazságos és pártatlan jóakarattal elfogadni, támogatni és képviselni a Rend minden családját. A Rend közös értékeit és eszményeit magáévá teszi mind egyéni magatartásában, mind hivatalos tevékenységében. Együtt érez a Renddel, éspedig a közösségeinkben ténylegesen fennálló Renddel; a közösségek gondjait, törekvéseit, nézeteit nyílt lélekkel igyekszik megérteni.

b) Elősegíti és összehangolja azokat a közös terveket és feladatokat, amelyek az egyes közösségek vagy kongregációk erejét meghaladják, de mindenkinek vagy sokaknak hasznára vannak. Ilyen tervek elgondolásában és kidolgozásában maga is tevékenyen résztvesz, és mások indítványait is szívesen látja, a tervek végrehajtását pedig tanáccsal és tettel is előreviszi.

c) A konstitúcióban biztosított hatalmát arra használja, hogy mindenkinek szolgálatára legyen, a rendtársak atyja, sőt testvér a testvérek között, aki Krisztus szándéka szerint inkább használni akar, mint uralkodni. Körleveleiben, beszédeiben és a Rendhez intézett más közleményeiben szóljon a testvér hangján, mint aki társuk az Úr követésében és szolgálatában, aki velük együtt keresi Isten igazságát és akaratát. Minthogy az ő lelkét is betölti a szerzeteshivatás értékeinek meggyőződéssel teli látomása, rendtársainak és a közösségeknek is igyekszik bemutatni az új távlatokat és lehetőségeket, és a jövő reményét beléjük önteni.

3. A TESTVÉREKET MEG KELL HÍVNI A TANÁCSKOZÁSRA

30-03

02-07

04-10

06-01

V

alahányszor valami fontos tennivaló fordul elő a monostorban, hívja egybe az apát az egész közösséget, és adja elő maga, hogy miről van szó. ^3.2És miután meghallgatta a testvérek tanácsát, mérlegelje magában, s amit hasznosabbnak ítél, azt cselekedje. ^3.3Azért mondjuk, hogy mindnyájukat hívja meg a tanácsra, mivel gyakran a fiatalabbnak nyilatkoztatja ki az Úr azt, ami jobb.

^3.4A testvérek pedig adjanak alázatosan, teljes alárendeltséggel tanácsot, nézetüket pedig makacsul védeni ne merészeljék, ^3.5és inkább az apát ítélete legyen a döntő, úgyhogy amit ő üdvösebbnek ítél, annak mindnyájan engedelmeskedjenek. ^3.6De ahogy tanítványokhoz illik, hogy szót fogadjanak mesterüknek, úgy az is illő, hogy ő megfontoltan és igazságosan rendezzen el mindent.

^3.7Tehát mindnyájan mindenben kövessék a Regulát, mint tanítójukat, és attól senki vakmerően el ne térjen. ^3.8Senki a monostorban ne kövesse saját szíve akaratát, ^3.9és ne is merészeljen arcátlanul vagy éppen a monostoron kívül apátjával szembeszállni. ^3.10Ha pedig valaki mégis megtenné ezt, a Regula által előírt büntetéssel sújtsák. ^3.11De maga az apát is mindent istenfélelemmel és a Regula megtartásával tegyen, hiszen nagyon jól tudja, hogy minden ítéletéről Istennek, a legigazibb bírónak ad majd számot. ^3.12Ha pedig valami kisebb elintéznivaló akad a monostor ügyeiben, csak a szeniorok tanácsával éljen. ^3.13Miként az Írás mondja: "Mindent tanácskéréssel tégy, és a cselekedet után nem fogsz bánkódni" (Sir ³², ²⁴ és Péld ³¹, ³).

A mai ciszterci élet 102-107

102. Valahányszor a monostor jelentősebb ügyéről van szó, főként a kongregáció konstitúciója vagy az egyházjog által előírt esetekben, a konventgyűlés (házi káptalan, capitulum conventuale) is résztvesz a ház kormányzatában. Az apátválasztás a konventgyűlés közösségi aktusával történik és a konventgyűléseken közösségi formában hoznak döntéseket a monostor feladatairól, új rendtagok végleges felvételéről és kiképzéséről, az anyagi javak kezeléséről.

103. A házi káptalan szerepét azonban nem szabad csak azokra az esetekre korlátozni, amelyekben a közjog vagy a sajátos rendi jog előírása alapján a rendtagoknak döntő vagy tanácsadó szavazatuk van (votum deliberativum vel consultivum). A rendtársaknak gyakrabban is össze kell jönniük igazi testvéri párbeszédre, hogy így tevékenyen hozzájáruljanak a közjó előmozdításához. Ezért a konventgyűlés legyen az a fórum is, ahol a társakat a monostor, a kongregáció és a Rend dolgairól tájékoztatják, és ahol a tisztségviselők munkakörükről, más szakértők pedig időszerű kérdésekről jelentést adnak.

104. A konventgyűlésen tárgyalandó témákat az apát válassza ki az apáti tanács közreműködésével, figyelembe véve az egyes rendtagok által kifejezett óhajokat és problémákat, és idejében, megfelelő formában közölje a konventtel, hogy legyen idő a kérdések tanulmányozására és megfontolására. Egyes ügyekben megfelelőbb, ha a társak írásban adják meg válaszaikat. A titoktartás kötelezettsége csak azokra az esetekre terjedjen ki, amelyek feltétlenül diszkréciót kívánnak, de a szerzetesi család belső ügyeire vonatkozólag legyenek a rendtársak nagyon tartózkodók és tapintatosak, ha házonkívüliekkel beszélnek.

105. Az egyes szerzetesközösségek gondoskodjanak arról is, hogy a házon kívül tartózkodó rendtagok is rendszeresen, idejében és pontosan értesüljenek a monostor, a kongregáció és a Rend dolgairól.

106. A kisebb taglétszámú Apáti Tanácsot helyes összehívni, amikor a szerzetescsalád szüksége vagy haszna megkívánja; és olyan ügyekben, amelyek titokként kezelendők. Az a szokás, hogy ennek a tanácsnak mintegy felét a konvent választja, a másik felét az apát nevezi ki.

107. Ha ezeket az elveket és ajánlásokat megvalósítják, közösségeink új erőre kaphatnak; Isten házában szeretettel együtt élő családokká válnak; jól rendezett testvéri csatarenddé, amely szilárd egységben áll, ahol mindenegyes ember saját feladatát teljesítve mindenkinek szolgál és viszont mindenkitől erőt és támogatást kap.

4. MELYEK A JÓ CSELEKEDETEK ESZKÖZEI

31-03

03-07

05-10

07-01

E

lőször is: szeresd az Úristent, teljes szívből, teljes lélekből és teljes erődből (Mk 12, 30; Lk 10, 27).

^4.2Aztán felebarátodat, mint önmagadat (Mk 12, 31; Lk 10, 28).

^4.3Továbbá: ne ölj.

^4.4Házasságot ne törj.

^4.5Ne lopj.

^4.6Bűnös vágyaid ne legyenek.

^4.7Hamis tanúságot ne szólj (Mt 19, 18 sk; Lk 18, 20, Kiv 20, 27, Róm 13, 9).

^4.8Tisztelj minden embert (Pét 2, 17).

^4.9És amit nem kívánsz magadnak, te se tedd másnak (Mt 7, 12, Tób 4, 16).

^4.10Tagadd meg magadat, vagy kövessed Krisztust (Mt 16, 24; Lk 9, 9, 23)

^4.11Testedet sanyargasd. (1 Kor 9, 27).

^4.12Élvezeteknek ne add magad.

^4.13Szeresd a böjtöt.

^4.14Új erőre segítsd a szegényeket.

^4.15Ruházd a mezíteleneket.

^4.16Látogasd a betegeket (Mt 25, 36).

^4.17Temesd el a halottakat.

^4.18Légy segítségére a szorult helyzetben levőknek.

^4.19Vigasztald a szenvedőket.

^4.20Tartsd távol magad a világ cselekedeteitől.

^4.21Semmit elébe ne tégy Krisztus szeretetének.

^4.22Ne engedd kitörni haragodat.

^4.23Ne légy haragtartó (Péld 12, 20).

^4.24Csalárdságot ne ápolj szívedben.

^4.25Ne adj színlelt békecsókot.

^4.26A szeretet gyakorlását el ne hagyd.

^4.27Ne esküdözzél, hogy esetleg hamisan ne esküdjél (Mt 5, 34).

^4.28Szíved és szád mindig igazat mondjon.

^4.29A rosszat rosszal ne viszonozd.

^4.30Méltánytalanságot ne tégy; ha pedig veled szemben követték el, békén tűrd el.

^4.31Szeresd ellenségeidet (Mt 5, 44; Lk 6, 23).

^4.32Ne szidalmazd aokat, aki téged szidalmaznak, hanem inkább áldjad őket (Lk 6, 28; 1 Kor 4, 12).

^4.33Az igazságért az üldözést is viseld el.

^4.34Ne légy gőgös.

^4.35Ne légy iszákos (Tit 1, 7).

^4.36Ne légy falánk.

^4.37Ne légy álomszuszék.

^4.38Ne légy rest (Róm 12, 11).

^4.39Se zúgolódó.

^4.40Se rágalmazó (Bölcs 1, 11).

^4.41Vesd reményedet Istenbe.

^4.42Ha valami jót látsz magadban, Istennek tulajdonítsd, ne magadnak.

^4.43A rosszat ellenben mindig ismerd el magad tettének és magadat okold.

^4.44Félj az ítélet napjától.

^4.45Rettegj a pokoltól.

^4.46Teljes lelki vággyal kívánd az örök életet.

^4.47A halál naponként ott álljon a szemed előtt.

^4.48Életed tetteire minden órában ügyelj.

^4.49Légy meggyőződve arról, hogy Isten mindenütt figyel rád.

^4.50A szívedben felbukkanó rossz gondolatokat csapd azonnal Krisztushoz, és tárd fel őket a lelki atya előtt.

^4.51Őrizd meg ajkadat a hitvány és gonosz beszédtől.

^4.52Ne szeresd a sok beszédet.

^4.53Ne mondj hiábavaló vagy nevetésre ingerlő szavakat.

^4.54A sok vagy túlzó nevetést ne kedveld.

^4.55A szent olvasmányokat örömmel olvasd.

^4.56Gyakran borulj le az imádság alatt.

^4.57Múltad bűneit könnyek és fohászkodások közt minden nap valld meg imádságaidban Istennek.

^4.58Hibáidból pedig a jövőben javulj meg.

^4.59Ne elégítsd ki a test kívánságait (Gal 5, 16).

^4.60Gyűlöld saját akaratodat.

^4.61Az apát parancsainak mindenben engedelmeskedj, mégha ő maga - mitől Isten mentsen -, másként cselekednék is, megemlékezvén mindig az Úr parancsáról: "Amiket mondanak, tegyétek meg; de amiket cselekszenek, ne cselekedjétek" (Mt 23, 3).

^4.62Ne kívánd, hogy szentnek mondjanak mielőtt az lennél, hanem előbb légy azzá, hogy némi igazsággal annak nevezhessenek.

^4.63Isten parancsait naponként tettekkel teljesítsd.

^4.64Szeresd a tisztaságot (Jud 15, 11).

^4.65Senkit se gyűlölj.

^4.66Ne legyen benned féltékenység.

^4.67Ne légy irigy.

^4.68Ne találd kedved a civódásban.

^4.69Kerüld a felfuvalkodást.

^4.70Tiszteld az idősebbeket.

^4.71Szeresd a fiatalabbakat.

^4.72Ellenségedért Krisztus szeretetében imádkozzál.

^4.73Haragosoddal még napszállta előtt békülj ki.

^4.74Isten irgalma felől soha kétségbe ne essél.

^4.75Íme ezek, a lelki élet mesterségeinek eszközei!

^4.76Ha ezeket éjjel nappal szüntelenül használtuk, és az ítélet napján róluk számot adunk, akkor az Úr majd megadja nekünk a jutalmat, melyet maga ígért:

^4.77"Szem nem látta, fül nem hallotta, amit az Úr azoknak készített, akik őt szeretik" (1 Kor 2, 9).

^4.78Az a műhely pedig, ahol mindezt szorgosan gyakorolhatjuk, a monostor zártsága és az állhatatos megmaradás a közösségben.

A mai ciszterci élet 46-47

46. Isten nemcsak a fentebb kifejtett célra hív, hanem arra is, hogy az általa adott eszközöket felhasználjuk. Ilyen eszközök elsősorban az evangéliumi tanácsok, a ciszterci közösségben való élet, az imádság, a kereszt szeretete és – munkánkon keresztül – az emberi közösség szolgálata.

47. Az evangéliumi tanácsokat azért éljük, hogy mint tanítványok Mesterünket, Krisztust különös módon kövessük, vele mindig jobban egyesüljünk, és őt a monasztikus élet útján egyre szorosabban és egyre közelebbről kövessük.

5. AZ ENGEDELMESSÉG

01-04

04-07

06-10

08-01

A

z alázatosság legkiválóbb foka a késedelem nélküli emgedelmesség. ^5.2Ez illik azokhoz, akik Krisztusnál semmit kedvesebbnek nem tartanak.

^5.3Mihelyt tehát az elöljáró valamit parancsol, azon szent szolgálat miatt, melyet fogadtak, valamint a pokoltól való félelem és az örök élet dicsősége miatt, ^5.4mintha csak isteni parancs volna, késlekedést ne ismerjenek a cselekvésben. ^5.5Ezekről mondja az Úr: "Mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem" (Zsolt 17, 45). ^5.6És ugyancsak ő mondja a tanítóknak: "Aki titeket hallgat, engem hallgat" (Lk 10, 16).

^5.7Az ilyenek tehát rögtön otthagyják a maguk dolgait, lemondanak saját akaratukról, ^5.8azonnal letesznek mindent kezükből, s amin dolgoztak, azt befejezetlenül hagyják, s a parancsadó szavát gyorslábú engedelmességben tetteikkel követik. ^5.9Így a két dolog: a mester kimondott parancsa és a tanítvány véghezvitt tette mintegy egyszerre, ugyanabban a pillanatban az istenfélelem sietségével gyorsan történik meg.

^5.10Akiket az örök élet elnyerésére sarkall a szeretet, ^5.11a szoros utat választják, melyről az Úr azt mondja: "Szoros az út, mely az életre vezet" (Mt 7, 14), ^5.12Mivel nem a saját fejük szerint élnek és nem vágyaiknak és gyönyöreinek engedelmeskednek, hanem másnak az ítélete és parancsa szerint járnak, monostorban élik le életüket, és azt kívánják, hogy apát legyen fölöttük. ^5.13Az ilyenek kétségkívül az Úrnak azt a kijelentését követik: "Nem azért jöttem, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem azét, aki engem küldött" (Jn 6, 38).

^5.14De maga ez az engedelmesség csak akkor lesz tetsző Isten előtt és kedves az embereknek, ha a parancsot nem ingatagon, lassan, lagymatagon, vagy zúgolódva és nem ellentmondva teljesítjük.

^5.15Az elöljárónak adott engedelmességet ugyanis Istennek nyújtjuk. Hisz ő maga mondta: "Aki titeket hallgat, engem hallgat" (Lk 10, 16).

^5.16És hozzá még jó lélekkel kell a tanítványoknak engedelmeskedniük, mert "Isten a jókedvű adakozót szereti" (2 Kor 9, 7). ^5.17Mert ha rossz lélekkel engedelmeskedik a tanítvány és szájával, de ha csak szívében is zúgolódik, hiába teljesíti a parancsot, ^5.18mégsem lesz már tetsző az Isten előtt, aki a zúgolódót szíve szerint ítéli meg. ^5.19Az ilyen tettért semmi jutalom nem jár, sőt még a zúgolódó büntetést is von magára, hacsak elégtételadással meg nem javul.

A mai ciszterci élet 52-53

52. Az engedelmesség mindenekelőtt nyílt szívet jelent a Szentlélek indításainak befogadására. Mert a Lélek ott fúj, ahol akar, és sokféle módon mutatja meg nekünk Isten akaratát. Amint Krisztusnak eledele volt, hogy annak akaratát teljesítse, aki őt küldte, és „a szolga alakját magára véve engedelmes lett mindhalálig, éspedig a kereszthalálig”, ugyanígy nekünk is, akik Krisztust egészen közelről akarjuk követni, az a feladatunk, hogy Isten akaratát keressük és készségesen teljesítsük.

Isten szavát igen gyakran az Egyház szava közvetíti: a pápa, a Szentszék, a püspökök, az apát tanítása és buzdításai. Mindennek nemcsak külső cselekedeteinket, hanem lelkületünket is alakítania kell. A mai Egyház karizmatikus mozgalmai is kifejezik a Szentlélek korunkra vonatkozó szándékait. Amint a Lélek újra meg újra megfiatalítja az Egyházat, úgy szerzeteséletünket is állandóan megújítja.

53. Ezért a szerzetes, aki hitben és szeretetben Isten akaratát akarja teljesíteni, apátot kíván maga fölé, aki számára Krisztust képviseli, és akinek a Regula és a rendi szabályzatok értelmében alázatosan engedelmeskedik. A parancsteljesítésben, a rábízott feladatok elvégzésében felhasználja mind saját értelmi és akarati képességeit, mind a kegyelem ajándékait. Tudja, hogy ezzel Isten terve szerint hozzájárul Krisztus testének építéséhez. Ily módon a szerzetesi engedelmesség nem kisebbíti az emberi személy méltóságát, hanem Isten fiainak szabadságával gazdagít, és érett emberré nevel.

6. A HALLGATÁS

02-04

05-07

07-10

09-01

T

együk meg, amit a próféta mond: "Szóltam, vigyázok utamra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel. Őrizet alá vettem számat. Elnémultam, megalázkodtam és hallgattam a jókról" (Zsolt 38, 2-3). ^6.2Ezzel megmutatja a próféta, hogy a hallgatás kedvéért néha még a jó beszédektől is tartózkodnunk kell, mennyivel inkább kell a bűnnek büntetése miatt a rossz szavakkal felhagynunk. ^6.3Tehát a hallgatás fontossága miatt a tökéletes tanítványok is ritkán kapjanak engedélyt még a jó, szent és épületes beszédre is, ^6.4mert írva van: "A sok beszédben nem kerülöd ki a bűnt" (Péld 10, 19). ^6.5És másutt: "Halál és élet van a nyelv kezébe" (Péld 18, 21).

^6.6Mert szólni és tanítani a mester dolga, a tanítványokhoz a hallgatás és az odafigyelés illik. ^6.7Ha tehát valami kérdeznivalójuk van, azt teljes alázattal és az alárendeltek tiszteletadásával kérjék.

^6.8Az illetlen tréfálkozást pedig és a haszontalan, nevetésre ingerlő szavakat mindenünnen örökre száműzzük, és nem engedjük meg, hogy a tanítvány ilyen beszédekre nyissa száját.

A mai ciszterci élet 48-49

48. Az Isten országáért vállalt önkéntes szüzesség nem csupán azt jelenti, hogy lemondunk a házasság és a természetes család örömeiről; a szüzesség szabaddá tesz bennünket arra, hogy testünk és lelkünk egész erejével az Isten és az Egyház ügyeivel törődjünk. Szerzetesi fogadalmunkkal közvetlenül és személyesen akarunk tanúságot tenni a jövő kor keresztény reményéről, ahol az emberek többé már se nem nősülnek, se férjhez nem mennek. Így teszi a szüzesség életünket az eszkatológia jelévé.

49. E teljes Istennek szenteltség veti meg azt az alapot, amelyre a szerzetescsalád épül. Isten családjában az Isten közös szeretete és az azonos hivatás alapozza meg az egymás iránti szeretetet és az egymásnak adott segítséget. Egyrészt hűségesen hordoznunk kell egymás terhét, másrészt mindannyian részesedünk az egyeseknek adott kegyelmekben és erényekben. Így tesszük magunkévá az üdvösség közösségi útját, amelyet Isten maga készített az egész emberiség számára az Egyházban. Ő nyitja meg szívünket, hogy őszinte és tevékeny szeretettel szeressünk minden embert, de elsősorban a monostori közösséghez tartozó testvéreinket.

7. AZ ALÁZATOSSÁG

RB 7,1-9

03-04

06-07

08-10

10-01

T

estvérek, a Szentírás kiáltva mondja nekünk: "Mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza felmagasztaltatik" (Lk 14, 11; 18, 14; Mt 23, 12). ^7.2Ezekkel a szavakkal tehát megérteti velünk, hogy önmagunk felmagasztalása nem más, mint a kevélység egy faja; ^7.3ettől pedig a próféta saját kijelentése szerint óvakodik, amikor így szól: "Uram, nem gőgös az én szívem, és nem nagyralátó a szemem; nagy dolgokat nem kerestem, sem az erőmet meghaladó csodákat". ^7.4Mert mi lenne, ha "felmagasztalnám lelkemet és alázatosan nem gondolkodnám? Mint akit az anyatejtől elválasztanak, úgy fizetsz vissza a lelkemnek" (Zsolt 130, 1-2).

^7.5Azért, testvérek, ha a legtökéletesebb alázatosság csúcsát el akarjuk érni, és gyorsan el akarunk jutni arra az égi felmagasztalásra, amelyre a jelen élet alázatossága révén emelkedhetünk, ^7.6akkor fölfelé törekvő cselekedeteinkkel olyan létrát kell felállítanunk, amilyen Jákobnak jelent meg álmában, s amelyen angyalokat látott fölemelkedni és alászállni. ^7.7Ezt a fölemelkedést és leszállást bizonyára csak arra érthetjük, hogy önmagunk felmagasztalásával leszállunk és az alázatossággal fölemelkedünk.

^7.8Ez a felállított létra pedig földi életünk, melyet, ha alázatos a szívünk, az Úr az égig emel. ^7.9A létra két oldalának pedig lelkünket és testünket mondhatjuk, s ezek közé az oldalak közé az isteni meghívás az alázatosságnak és a szerzeteséletnek különböző fokait illesztette, hogy rajtuk fölfelé haladjunk.

A mai ciszterci élet 65

65. A szerzetes kövesse egész életével az alázatos Krisztust. Bűneinket őszintén megbánva, egyéni korlátaink tudatában, de mint akit az isteni irgalom felkarolt, Isten dicsőségét keressük, ne a sajátunkat. Ez az alázatos lelkület segítsen arra, hogy derűs szívvel fogadjuk a megpróbáltatást és a nélkülözést, elégedjünk meg a szerény életkörülményekkel is.

Monasztikus élet csak a kereszt jegyében lehetséges. Mert ha Krisztus szeretetét követjük, amelynél nagyobb senkinek sincsen, a lemondás útjára lépünk, és halálra adjuk tagjainkat, hogy az élő Istennek szolgáljunk. Hiszen Krisztus minket is, akárcsak tanítványait, a kereszt mindennapos hordozására hív.

RB 7,10-30

04-04

07-07

09-10

11-01

A

z alázatosság első foka tehát az, ha az ember Isten félelmét mindenkor szem előtt tartja, róla soha meg nem feledkezik, ^7.11ha folyton gondol mindazokra, amiket Isten parancsol, szüntelen lelkében forgatja: egyrészt mint égeti a pokol bűneik miatt az Istent megvetőket, másrészt hogy örök élet vár az istenfélőkre. ^7.12Így az ember mindig őrizkedni fog a bűntől és a vétkektől, nevezetesen a gondolatok, a nyelv, a kéz, a láb, továbbá az önakarat bűneitől, de a test vágyaitól is. ^7.13Legyen arról meggyőződve, hogy Isten őt az égből mindig, minden időben szemmel tartja, tetteit Isten szeme mindenütt látja, és az angyalok minden órában jelentik neki.

^7.14Ezt azzal bizonyítja nekünk a próféta, hogy rámutat a gondolatainkban mindig jelen levő Istenre, aki "szíveket és veséket vizsgáló Isten" (Zsolt 7, 10). ^7.15És másutt: "Az Úr ismeri az emberek gondolatait" (Zsolt 93, 11). ^7.16Ugyancsak ő mondja: "Belelátsz gondolataimba távolról is" (Zsolt 138, 3). ^7.17És: "Mivel az ember gondolata is neked tesz vallomást" (Zsolt 50, 11). ^7.18Ezért, hogy szorgosan vigyázzon helytelen gondolataira, a jóra törekvő testvér mindig azt mondja szívében: "Akkor leszek ártatlan előtte, ha őrizkedem rosszaságomtól" (Zsolt 17, 24).

^7.19Saját akaratunk követése pedig azért tilos, mert az Írás azt mondja nekünk: "A magad akaratától fordulj el" (Sir 18, 38). ^7.20És az imádságban is arra kérjük Istent, hogy legyen meg az ő akarata mibennünk (Mt 6, 10). ^7.21Méltán tanultuk tehát, hogy nem szabad követnünk saját akaratunkat, midőn óvakodunk attól, amit az Írás mond: "Vannak utak, amelyek az emberek előtt helyesnek látszanak, de végül a pokol fenekére vezetnek" (Péld 16, 25). ^7.22Hasonlóképpen rettegjünk attól is, amit a hanyagokról mond: "Romlottakká és utálatossá váltak törekvéseikben" (Zsolt 13, 2).

^7.23A testi vágyak között is higgyük el, hogy mindig jelen van bennünk az Isten, amint a próféta az Úrnak mondja: "Előtted minden vágyódásom" (Zsolt 37, 10). ^7.24Őrizkednünk kell tehát minden rossz vágytól, mert a halál leselkedik a gyönyörök bejárata mellett. ^7.25Ezért parancsolja az Írás is: "Ne járj érzéki vágyaid után" (Sir 18, 30).

^7.26Ha tehát "az Úr szeme figyelemmel kíséri a jókat és a gonoszokat" (Péld 15, 3), ^7.27és "az Úr az égből mindig az emberek fiaira néz, hogy lássa, van-e értelmes és Istent kereső" (Zsolt 13, 2), ^7.28és ha a mellénk rendelt angyalok minden nap, éjjel-nappal jelentik tetteinket az Úrnak: ^7.29vigyázzunk minden órában, testvérek, hogy miként a zsoltárban a próféta mondja, Isten egykor bennünket is "gonoszra hajlóknak és haszontalanoknak ne lásson" (Zsolt 13,3). ^7.30És ha most megkímél is bennünket, mert jóságos és javulásunkat várja, de azt ne mondja nekünk a jövőben: "Ezeket cselekedted és én hallgattam" (Zsolt 49, 21).

RB 7,31-33

05-04

08-07

10-10

12-01

A

z alázatosság második foka, ha az ember nem szereti saját akaratát, és nem gyönyörködik kívánságainak kielégítésében, ^7.32hanem tettekkel követi az Úrnak azt a szavát: "Nem azért jöttem, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem azét, aki engem küldött" (Jn 6, 38). ^7.33Hasonlóképpen mondja egy szent könyv is: Az önakarat bűnhődéssel jár, a megkötöttség koronát szerez.

A mai ciszterci élet 66

66. A Krisztus keresztjében való részesedés számunkra leggyakrabban a következőket jelenti:

– alázatossá lenni, elkerülni a hiú dicsőséget és az önző törtetést;

– jól végezni napi munkánkat, amely manapság gyakran olyan áldozatot kíván, hogy joggal hasonlítható a régi monasztikus élet önmegtagadásaihoz;

– türelemmel és jó lélekkel elviselni testi és lelki gyengeségeinket, képességeink fogyatékosságát és a közös élet terhét;

– szeretni ellenségeinket, üldözőinket és rágalmazóinkat;

– elfogadni az öregkort és a halált, hogy ezzel világosan megvalljuk hitünket és reményünket az örök életben.

RB 7,33-34

06-04

09-07

11-10

13-01

A

z alázatosságnak harmadik foka abban áll, hogy az ember Isten iránti szeretetből, teljes engedelmességgel aláveti magát elöljárójának, és követi az Urat, akiről azt mondja az Apostol: "Engedelmes lett a halálig" (Fil 2, 8).

A mai ciszterci élet 67

67. Továbbá, amint a keresztségi fogadalomban ellene mondtunk a Sátánnak és minden pompájának, úgy a monasztikus életben el akarjuk hagyni a világot, amennyiben az az ördög hatalma alatt áll, vagyis a szem kívánságát, a test vágyát és az élet kevélységét. A világ elhagyása elsősorban abban a belső magatartásban áll, amellyel elzárkózunk a világias szellemtől. Ez a síron túl semmit nem vár, és ebben az életben semmi magasabb értéket nem talál a test és a szellem gyönyöreinél.

A világtól való külső elzárkózás, amit közösségeink különböző fokban és különböző módon valósítanak meg, ennek a belső magatartásnak a jele és eszköze.

RB 7,35-43

07-04

10-07

12-10

14-01

A

z alázatosság negyedik foka, ha valaki úgy engedelmeskedik, hogy a nehézségek és kellemetlenségek között is, sőt az elszenvedett méltánytalanságok ellenére is, csendesen, jó lélekkel megőrzi törelmét, ^7.36a kitartásban nem fárad, meg nem hátrál, az Írás szava szerint: "Aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül" (Mt 10, 22). ^7.37És másutt: "Szíved legyen erős, és tarts ki az Úrban!" (Zsolt 26, 14). ^7.38És hogy megmutassa, mint kell a hívőknek Istenért még az ellenére valókat és elviselnie, a béketűrők nevében ezt mondja: "Miattad gyilkolnak minket naphosszat, leölésre szánt juhoknak tekintenek bennünket" (Zsolt 43, 22). ^7.39És az isteni jutalom biztos reményében örvendve folytatják: "De mindezeken győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret bennünket" (Róm 8, 37). ^7.40És ugyancsak az Írás mondja más helyen: "Próbára tettél bennünket, Isten, tűzzel vizsgáltál meg minket, ahogy tűzzel vizsgálják az ezüstöt; vadásztőrbe vezettél bennünket, és nehézségeket tettél hátunkra" (Zsolt 65, 10-11). ^7.41És, hogy megmutassa, hogy elöljáró alatt kell lennünk, így folytatja: "Embereket tettél fejünk fölé" (Zsolt 65, 12). ^7.42De az Úr parancsát az ellenünkre levő dolgok és méltánytalanságok között azok teljesítik türelemmel, aki, ha megütik egyik arcukat, odanyújtják a másikat is; ha elveszik ingüket, odaadják köpenyüket is; ezer lépésre kényszerítik őket, elmennek kétannyira is (Mt 5, 34-41); ^7.43akik Pál apostollal eltűrik a hamis testvéreket, és áldják azokat, akik őket szidalmazzák (2 Kor 11, 26; 1 Kor 4, 12).

A mai ciszterci élet 68

68. A kereszt szeretete és a világias szellemmel való határozott szembenállásunk nem tehet közömbössé a világ igazi értékeivel szemben; használjuk fel őket Isten országának szolgálatára. A technika, a gazdasági, társadalmi és kulturális élet értékei semmiképpen sem idegenek számunkra; művelésük gazdagítja életünket, és részévé tesz az emberi közösségnek.

RB 7,44-48

08-04

11-07

13-10

15-01

A

z alázatosság ötödik foka, ha a szerzetes a szívében fölmerülő minden rossz gondolatát és titkon elkövetett rossz cselekedeteit nyíltan feltárja apátjának. ^7.45Erre buzdít bennünket az Írás: "Tárd föl utadat az Úr előtt, és bízzál benne" (Zsolt 36, 5). ^7.46És máshol ezt mondja: "Tegyetek vallomást az Úrnak, mert jó, mert irgalma örökkévaló" (Zsolt 117, 1., 105, 1), ^7.47és a próféta is: "Vékemet megvallottam neked, és igazságtalanságaimat nem titkoltam el. ^7.48Így szóltam: Megvallom magam ellen igazságtalanságomat az Úrnak, és te megbocsátottad szívem gonoszságát" (Zsolt 31, 5).

A mai ciszterci élet 116

116. A Charta Caritatis évenkénti vizitációt ír elő, amelyet az alapító monostor apátjának vagy az ő megbízottjának kellett végeznie a filiáció törvénye szerint. Ennek célja a buzgóság ébrentartása volt vagy szükség esetén a hibák szeretetből fakadó, testvéri kijavítása. Az évenkénti vizitáció a rend jogi szervezetének sarkalatos pontja volt; mindenki, még a Renden kívül is, nagyra értékelte, és kétségtelenül nagyban hozzájárult a szerzetesi élet megszilárdításához és kibontakoztatásához. A vizitáló elöljáró ugyanis a helyzet megvizsgálása után gyakran jó tanácsokat tud adni a helyi apátnak, fel tudja hívni figyelmét olyan pontokra és problémákra, amelyeket az talán észre sem vett, vagy amelyek összefüggéseit és személyi oldalait nem látta világosan. Ha viszont azt veszi észre a vizitátor, hogy a Rend előírásait abban a monostorban megszegik, igyekezzék a hibákat szeretettel kijavítani, a helyi apát tanácsát is felhasználva.

A filiáció törvénye manapság csak kevés helyen van érvényben. A filiáción alapuló szinte természetes, családi kapcsolat helyébe a monostoroknak kongregációba való tömörülése lépett; ezért a rendes vizitátor általában a kongregáció prézesapátja, kivéve ahol a filiáció törvénye érvényben van, és ahol a kongregációs konstitúció másképpen intézkedik a dologról.

RB 7,49-50

09-04

12-07

14-10

16-01

A

z alázatosság hatodik foka, ha a szerzetes minden csekélységgel és silánysággal megelégedett, és mindarra nézve, amit reá bíznak, mintegy rossz és méltatlan munkásnak ítéli magát. ^7.50És azt mondja magában a prófétával: "Semmivé lettem és mint ki mit sem tud; olyanná lettem előtted, mint az igavonó barom. És mégis veled vagyok" (Zsolt 72, 22-23).

A mai ciszterci élet 117

117. A vizitáció célja ma is ugyanaz, mint azelőtt, habár a vizitáció lefolytatásának egyes formáit az új körülményekhez kell alkalmazni. Manapság is gyakran legyen vizitáció, még ha nem is mindig kánoni vizitáció, úgy hogy idejében lehessen gondoskodni azokról a dolgokról, amelyekre a monostoroknak szükségük van.

A vizitátor sem nem törvényhozó, sem nem reformátor, hanem az a feladata, hogy a közösség lelkiismeretvizsgálatát előmozdítsa. Ugyanis a problémák megoldását aligha hozza meg valami külső előírás, hanem csak a belső meggyőződés. Ez viszont sokat kíván mind a vizitátortól, mind a vizitáltaktól.

A vizitátor feladata elsősorban szeretetből fakadó szolgálat; ezért mindenekelőtt igyekezzék megismerni a közösség lelkiállapotát. Figyelembe kell vennie a monostor jogos autonómiáját és a hivatalosan jóváhagyott sajátos céljait is, hogy így a vizitáció valóban hasznára váljon a monostornak.

A vizitáltak viszont tárják fel alázatosan és őszintén, amit éreznek; keressék igazán a lelkek javát és a közösségnek az Isten szolgálatában való előhaladását. Tartsák szem előtt a vizitáció különböző korlátait is, vagyis azoknak az ügyeknek a meghatározott körét, amelyekről a vizitátor intézkedhet, és intézkedéseinek reális lehetőségeit. Nem ritkán a vizitáció azért nem hoz eredményeket, mert a közösség sok tagja túlzott és alaptalan reményeket fűz hozzá, és mivel a vizitátortól lehetetlen dolgokat kívánnak, hamarosan azt mondják, csalódtak benne.

RB 7,51-54

10-04

13-07

15-10

17-01

A

z alázatosság hetedik foka, ha magát nemcsak szájával vallja mindenkinél alábbvalónak és értéktelenebbnek, hanem szíve legmélyén is hiszi azt. ^7.52Megalázza magát és a prófétával együtt mondja: "Én pedig féreg vagyok és nem ember; emberek gyalázata és a nép megvetettje" (Zsolt 21, 7). ^7.53"Felmagasztaltam magam, de megaláztattam és megszégyenültem" (Zsolt 86, 16). ^7.54és másutt: "Jó nekem, hogy megaláztál engem. hogy megtanuljam parancsaidat" (Zsolt 118, 71, 73).

RB 7,55

11-04

14-07

16-10

18-01

A

z alázatosság nyolcadik foka, ha semmi egyebet sem tesz a szerzetes, csak azt, amire a monostor közös szabálya és az elődök példája serkenti.

RB 7,56-58

12-04

15-07

17-10

19-01

A

z alázatosság kilencedik foka, ha a szerzetes nyelvét visszatartja a beszédtől, és a hallgatást megtartva nem beszél, míg nem kérdezik, ^7.57hiszen az Írás bizonyítja: "A sok beszédben nem kerülöd el a bűnt" (Péld 10, 7), ^7.58és: "a fecsegő ember nem talál irányra a földön" (Zsolt 139, 12).

RB 7,59

13-04

16-07

18-10

20-01

A

z alázatosság tizedik foka, ha nem hajlandó és kész a nevetésre könnyen, hiszen írva van: "A bolond fölemeli hangját a nevetésben" (Sir 21, 23).

RB 7,60-61

14-04

17-07

19-10

21-01

A

z alázatosság tizenegyedik foka, ha a szerzetes beszéd közben szelíden és nevetés nélkül, alázatosan és komolyan keveset és okosat szól, és nem lármás a hangja, ^7.61amint az egyik írás tartja: Kevés szavából ismerhető föl a bölcs.

RB 7,62-70

15-04

18-07

20-10

22-01

A

z alázatosság tizenkettedik foka abban áll, ha a szerzetes nemcsak szívében alázatos, hanem testtartása is kifejezi alázatosságát mindenki előtt, aki csak látja. ^7.63Vagyis: az istenszolgálatban, az imateremben, a monostorban, a kertben, az úton, a mezőn, szóval: bárhol ül, jár vagy áll, mindig lehajtott fővel a földre szegezze szemét. ^7.64Bűneiért mindenkor tartsa magát vádlottnak és vélje azt, mintha máris jelen lenne azon a rettenetes ítéleten; ^7.65szüntelenül ismételje szívében, amit az evangéliumi vámos földre sütött szemmel mondott: "Uram, nem vagyok méltó, én bűnös, hogy szememet az égre emeljem" (Lk 18, 13). ^7.66És mondja együtt a prófétával: "Egészen meggörnyedtem és megaláztattam" (Zsolt 37, 9).

^7.67Ha tehát az alázatosságnak ezeken a fokain fölemelkedett a szerzetes, akkor azonnal eljut az Istennek arra a szeretetére, amely mivel tökéletes, kizárja a félelmet. ^7.68Ezzel a szeretettel mindazt, amit eddig nem egészen félelem nélkül tartott meg, most minden fáradság nélkül, szinte természetesen és szokásból kezdi teljesíteni; ^7.69már nem a pokol félelméből, hanem Krisztus szeretetéből, csupa jószokásból és az erényben való gyönyörködésből. ^7.70Mindezt az Úr kegyesen meg fogja mutatni szent Lelke által hibáktól és vétkektől megtisztult munkásában.

Az alázatosságról szól a Regula leghosszabb és a benedeki lelkiélet legalapvetőbb fejezete. A Prológushoz hasonlóan retorikus hangon, beszédszerűen biztat: megszólítások, szónoki felépítés által.

A mai ciszterci élet 10

10. Életünk igen fontos és bőven áradó forrása a Szentlélek bennünk való tevékenysége és indítása. Bizton hisszük, hogy a Szentlélek bennünk is munkálkodik, szívünket Isten akaratának teljesebb megismerésére és készségesebb követésére gyullasztja. Semmire sincs inkább szükségünk, mint arra, hogy életünket és hivatásunkat őszinte szívvel, a Szentlélek vezetésével megvizsgáljuk és az Ő sugallatait tettrekészen kövessük. A Lélek működése ugyan titokzatos, de kétségkívül ott nyilvánul meg leginkább, ahol a rendtársak testvéri összefogással őszintén kutatják Isten akaratát, keresik Isten szolgálatának megfelelő és méltó formáit. Nyílt és becsületes párbeszéd, őszinte közös megbeszélés, az összes tagok felelősséget érző közreműködése – ezeken a csatornákon jut el hozzánk leginkább a Szentlélek irányítása és ösztönzése.

8. AZ ÉJSZAKAI ISTENSZOLGÁLAT

16-04

19-07

21-10

T

éli időben, azaz november elsejétől egészen húsvétig, ésszerű megfontolás alapján, az éjnek nyolcadik órájában kell fölkelni, ^8.2hogy a testvérek éjfélnél valamivel tovább nyugodhassanak, és már pihenten keljenek föl. ^8.3A vigilia után fönnmaradt időt pedig használják föl a testvérek, akik a zsoltároskönyvet és az olvasmányokat illetően rászorulnak, olvasgatásra. ^8.4Húsvéttól pedig november elsejéig úgy állapítsák meg a felkelés óráját, hogy a vigilia befejezése egész kis szünettel - amely alatt a testvérek kimehetnek természeti szükségletükre -, mindjárt a reggeli dicséret következzék. Ezt napfelketekor kell végezni.

A mai ciszterci élet 18-21

18. Rendünk, éppúgy, mint az egyéni ember vagy egy társadalmi csoport, magában hordozza a saját múltját. Nemcsak saját történetének örökségét és terhét viszi magával, Cistercium alapításától fogva, hanem az egész monasztikus mozgalom történeti örökségét is, amelynek gyökerei az első keresztény századokra nyúlnak vissza. Ezért hasznosnak látszik rövid áttekintést adni a monasztikus történelem főbb állomásairól és azok jelentőségéről.

19. A monasztikus élet kezdetleges formái megvoltak az Egyházban a legelső időktől kezdve („konfesszorok = hitvallók”; „szüzek”; ezek életformáját egyesek „házi, otthoni monaszticizmusnak” nevezik). A 3. században ezek mellett megjelennek mindenfelé az Egyházban az anakhoréták (remeték) és a cenobiták (közösségben élők). A 4. századtól kezdve írott regulák is készülnek az új monasztikus intézmények szabályozása és a „lelki atyák” tapasztalatainak továbbadása céljából. Ámde az evangélium maradt az a „nem szabályozott szabály”, amelynek minden más szabály szolgálni akart.

20. Ezen regulák között kimagasló helyet foglal el Szent Benedek Regulája, amelyben a szent Pátriárka a különböző szerzetesi szabályokból röviden összefoglalta a maga „kezdőknek szóló minimális reguláját”. A Benedeki Regula szerint a monostor „az istenszolgálat iskolája”, amelyben a szerzetesközösség Krisztus atyai fősége alatt, kinek helyettese az apát a testvérek szolgálatára, az Evangélium irányításával járja Isten parancsainak útját, a liturgikus istendicséret (opus Dei), a lelki olvasás (lectio divina), a munka és más gyakorlatok harmonikus egyensúlyában.

21. Amit a Regula kifejt a monostoron belüli élet rendezéséről, azt bizonyos mértékben kiegészíti a Szent Gergely Dialógusaiban található Szent Benedek életkép. Ha ez nem is tekinthető minden részletében történetileg hitelesnek, azt mindenesetre mutatja többek között, hogy a hagyomány szerint hogyan fogadta Benedek atyánk azokat, akik a monostorba látogattak, sőt azt is, hogyan tevékenykedett maga a kolostoron kívül is. Szent Gergely elmondja, hogy „Szent Benedek a körülöttük lakó népsokaságot folytonos igehirdetéssel igyekezett a hitre vezetni”, sőt a szerzetestestvéreket is gyakran kiküldte a szomszédos faluba, „hogy buzdítsák a lelkeket”.

9. HÁNY ZSOLTÁRT KELL MONDANI AZ ÉJSZAKAI IMAÓRÁKBAN?

17-04

20-07

22-10

A

fentemlített téli időben először is ezt a verset mondják: "Nyisd meg, Uram, ajkamat,

és szám hirdeti dicséretedet" (Zsolt 50, 7).

^9.2Ehhez csatolják a harmadik zsoltárt és egy "Dicsőséget"-et. ^9.3Ezután a kilencvennegyedik zsoltárt antifónával, vagy pedig egyszerűen énekelve. ^9.4Erre következzék a szentambrusi himnusz, majd hat zsoltár antifónákkal. ^9.5Ezeknek és egy versnek elmondása után adjon áldást az apát, s míg mindnyájan a padokon ülnek, a könyvállványon levő könyvből olvassanak a testvérek felváltva három olvasmányt, amelyek között egy-egy responsoriumot is énekeljenek. ^9.6Két responsoriumot "Dicsőség" nélkül mondjanak, a harmadik olvasmány utániban azonban az, aki énekli, mondjon "Dicsőséget" is. ^9.7Mihelyt az énekes ezt elkezdi, valamennyien azonnal keljenek föl ülőhelyükről a Szentháromság iránti tisztelet és hódolat kifejezésére. ^9.8Olvassák pedig a vigílián mind az Ó-, mind az Újszövetség isteni tekintéllyel bíró könyveit és ezek magyarázatait is, melyeket a neves és igazhitű katolikus szentatyák készítettek. ^9.9A három olvasmány és responsoriumaik után következzék a többi hat zsoltár, melyeket allelujával énekeljenek; ^9.10ezeket kövesse az Apostoltól egy olvasmány, melyet könyv nélkül kell mondani, majd a vers, a kislitánia vagyis a Kyrie eleison. ^9.11És így végződjék az éjszakai vigília.

A mai ciszterci élet 22

22. Szent Benedek Regulája nem volt az egyetlen szerzetesi szabályzat, és nem nyert általános elfogadást Aniáni Szent Benedek idejéig (ezt a „vegyes regula” időszakának nevezzük). Akkor aztán fokozatosan bevezették a karoling birodalom csaknem minden monostorában. Attól fogva egy bizonyos egyöntetűség jelentkezik a nyugati monaszticizmusban, amelyet immár benediktinusnak lehet nevezni.

A 9-11. századi zsinatok megpróbálták a monachusokat világosabban megkülönböztetni a szabályozott (reguláris) kanonokoktól, de nem nagy sikerrel. Mindinkább nőtt ugyanis azoknak a monachusoknak a száma, akik felvették a szent rendeket és így a klérus tagjai lettek, a reguláris kanonokok viszont életüket monasztikus szokások szerint rendezték be. Ehhez járult az a körülmény is, hogy a 10-11. század monachusai, elhagyva az egyszerű életstílust, mind nagyobb helyet és jelentőséget adtak életükben a liturgiának, úgyhogy az ima és munka úgyszólván teljesen elveszett.

10. MIKÉNT KELL VÉGEZNI NYÁR IDEJÉN AZ ÉJSZAKAI ISTENDICSÉRETET?

18-04

21-07

23-10

H

úsvéttól november elsejéig tartsák meg a zsoltárok fentebb mondott számát, ^10.2csakhogy az éjszakák rövidsége miatt egyáltalán ne olvassanak olvasmányokat a könyvből, hanem a három olvasmány helyett mondjanak el egyet könyv nélkül az Ószövetségből, erre következzék egy rövid responsorium. ^10.3A többit mind úgy végezzék, mint elrendeltük, azaz hogy a vigílián soha se mondjanak kevesebbet tizenkét zsoltárnál, a harmadik és kilencvennegyedik zsoltárt nem számítva bele.

A mai ciszterci élet 23

23. A 11. században azonban a monachusok (és a reguláris kanonokok) között új lelki mozgalmak indultak el azzal a céllal, hogy visszatérjenek az igazi evangéliumi szegénységhez, a kézi munkához, a „Regula tisztaságához”, a monasztikus élet hiteles forrásaihoz. Cisterciumot ezzel a céllal alapították. Az „Új Monostor” alapítói visszaállították a liturgikus élet és munka egyensúlyát, bár nem tértek vissza mindenben a Regula betűjéhez. Megtartottak ugyanis egyes liturgikus cselekményeket, amelyeket Szent Benedek még nem ismert és csak később jöttek gyakorlatba (pl. a napi konvent-mise), és ezzel a napirendet is megváltoztatták. Azonkívül felvettek laikus testvéreket is, mert azt állították, hogy őnélkülük nem képesek „a Regula előírásait éjjel-nappal megtartani”. Ők tehát a Regulát nem a 6. századi történeti értelme szerint, hanem a későbbi kommentárok alapján magyarázták.

A Cistercium és leányapátságai által alapított monostorok kezdettől fogva önálló (sui iuris) apátságok voltak, amelyek a Charta Caritatis előírásai szerint tömörültek egységbe. Apátjaik évente egyetemes káptalanra gyűltek Cisterciumban (Cîteaux), hogy a rájuk bízott szerzetesek lelki gondozását előmozdítsák.

A 12. század első évtizedeitől a Rendünk apátjai elősegítették, hogy női ciszterci monostorok alakuljanak és résztvettek életformájuk kialakításában is. A női és a férfi monostorok 1184-ig a püspökök joghatósága alatt álltak, de ekkor a pápától a Rend elnyerte az exempciót, és ettől kezdve a női monostorok sokasága is bekebeleződött az egy Ciszterci Rendbe.

A kezdetekben az alapító apátnők az általuk alapított leányapátságokat kánonjogilag is rendszeresen látogatták, és a leányapátságokkal együtt káptalanokat is tartottak. De mivel a klauzúra a női monostorok számára egyre szigorúbb lett, a vizitáció az atyaapátok kötelessége lett, a női monostorok kápalanjai pedig elmaradtak.

11. MIKÉNT KELL VÉGEZNI A VASÁRNAPOKON A VIGÍLIÁT?

19-04

22-07

24-10

V

asárnap korábban keljenek föl a vigíliára. ^11.2Ennél az imaóránál tartsák ezt a rendet; miután elénekelték, mint föntebb mondtuk, a hat zsoltárt és a verset, üljenek le sorrendben a padokra, és olvassanak a könyvből, mint föntebb mondottuk, négy olvasmányt responsoriumaikkal. ^11.3"Dicsőség"-et csak a negyedik responsorium után mondjon az, aki énekel, s ahogy azt elkezdi, azonnal valamennyien tisztelettel keljenek föl. ^11.4Ezek után az olvasmányok után következzék sorban a másik hat zsoltár antifónákkal, mind az előbbieknél és a verssel. ^11.5Ezek után ismét olvassanak másik négy olvasmányt, responsoriumaikkal, oly módon, mint az előbb. ^11.6Utána mondjanak három kantikumot a próféták könyvéből, melyeket az apát jelöl ki, és ezeket az énekeket allelujával énekeljék. ^11.7Miután a verset elmondták, és az apát áldást adott, olvassanak újabb négy olvasmányt az Újszövetségből a fentebbi rend szerint. ^11.8A negyedik rwesponsorium után pedig kezdje el az apát a "Téged Isten dicsérünk" kezdetű himnuszt. ^11.9Ennek befejeztével olvassa az apát az evangéliumi szakaszt, mialatt mindnyájan tisztelettel és félelemmel eltelve álljanak fel. ^11.10Ezt felolvasva mindnyájan feleljék rá: Amen. És azonnal kezdje el az apát a "Téged illet a dicséret" kezdetű himnuszt, és áldás után kezdődjék a reggeli istendicséret.

^11.11A vigíliának ezt a rendjét vasárnaponként minden időben, nyáron és télen is, egyformán tartsák meg, ^11.12hacsak az olvasmányokból és a responsoriumokból valamit lerövidíteni nem kellene, ha netalán, mitől Isten mentsen, megkésve kelnének föl. ^11.13Attól azonban mindenképpen óvakodjanak, hogy ez meg ne történjen. De ha mégis előfordulna, méltó elégtételt adjon Istennek az imateremben az, akinek hanyagságából ez történt.

A mai ciszterci élet 24

24. Sok száz új apátság gyors ütemben történt alapítása és különböző meglévő kongregációk bekebelezése (pl. a Savigny és Obazine kongregációké még Szent Bernát életében) erősen megnövelte a Rendet. Az eleinte még meglevő hasonlóság az életformában (similitudo morum) lassan és szinte észrevétlenül sokszínűvé vált. A társadalmi, szellemi és politikai élet átalakulása a rendi fejlődésre is hatással volt. Ezért a nagykáptalan igyekezett a rendi törvényhozást az új követelményekhez alkalmazni, és attól sem riadt vissza, hogy a Charta Caritatis-t a 12. század folyamán többször is, mégpedig lényegbevágóan, újraírja.

12. HOGYAN KELL VÉGEZNI A REGGELI DICSÉRETET?

20-04

23-07

25-10

V

asárnap a reggeli dicséretben mondják mindjárt először a hatvanhatodik zsoltárt antifóna nélkül egyvégtében énekelve. ^12.2Utána mondják az ötvenediket allelujával, ^12.3majd a száztizenhetediket és a hatvankettediket. ^12.4Ezekre következzék a "Benedicite"-kantikum, a "Laudate"-zsoltárok, egy olvasmány könyv nélkül a Jelenések könyvéből, responsorium, egy szentambrusi himnusz, vers, az evangéliumból vett kantikum, a kislitánia és a befejezés.

A mai ciszterci élet 25

25. A káptalanon résztvevő apátok nagy száma miatt létrehozták a Definitorium-ot; huszonöttagú jogi formáját 1265-ben nyerte el, és ez megmaradt a francia forradalomig. Ez a körülmény, valamint a háborús állapotok és más nehézségek arra vezettek, hogy az apátok kisebb számban kezdtek megjelenni a káptalanon. Ugyanebben az időben egyes vidékeken, főleg Közép- és Kelet-Európában, de Portugáliában is, a ciszterci élet új vonásokat vett fel.

Idők folyamán ezekhez más politikai és egyházi okok is járultak, például a kommendátor-apátok intézménye, és ezek az új körülmények új megoldásokat kívántak egyes területeken. Így keletkeztek a Renden belül különböző kongregációk, a Kasztíliai 1425-ben, a Szent Bernát Kongregáció Olaszországban 1497-ben, a Portugál Kongregáció 1567-ben, mindezek pápai intézkedés alapján; a 17. században viszont már a rendi egyetemes káptalan közreműködésével jött létre a Calabro-Lukániai, a Római, Aragóniai és Felső-Németországi kongregáció.

13. HOGYAN KELL VÉGEZNI HÉTKÖZNAPOKON A REGGELI DICSÉRETET?

21-04

24-07

26-10

H

étköznapokon pedig a reggeli dicséret ünneplése így történjék: ^13.2a hatvanhatodik zsoltárt antifóna nélkül kissé lassan mondják, mint vasárnapokon is, hogy mindenki odaérjen az ötvenedikre, melyet antifónával mondjanak. ^13.3Utána más két-két zsoltárt mondjanak, amint szokták; ^13.4vagyis hétfőn az ötödiket és harmincötödiket, ^13.5kedden a negyvenkettediket és ötvenhatodikat, ^13.6szerdán a hatvanharmadikat és hatvannegyediket, ^13.7csütörtökön a nyolcvanhetediket és a nyolcvankilencediket, ^13.8pénteken a hetvenötödiket és a kilencvennegyediket, ^13.9szombaton a száznegyvenkettediket és a Második Törvénykönyvből a kantikumot (32, 1-43), amelyet egy "Dicsőség"-gel osszanak két részre.

^13.10A többi napokon pedig énekeljenek egy-egy kantikumot a prófétákból, mindegyiket a maga napján, ahogy azt a római egyház énekli. ^13.11Erre következzenek a "Laudate"-zsoltárok, majd egy olvasmány az Apostol leveleiből könyv nélkül, majd a responsorium, a szentambrusi himnusz, vers, az evangéliumi kantikum, a kislitánia és a befejezés.

^13.12A reggeli dicséret és a vesperás ünneplése soha ne múljék el anélkül, hogy az elöljáró a végén mindnyájuk hallatára teljesen el ne mondaná az Úr imádságát, a Miatyánkot, az egymásnak okozott nehézségek tövisei miatt, ^13.13hogy így az imádságban tett ígéret is, - amikor azt mondják: "Bocsáss meg nekünk, ahogyan mi is megbocsátunk" - kötelezze őket arra, hogy tisztítsák meg magukat az efféle vétkektől. ^13.14A többi alkalommal azonban ennek az imádságnak csak utolsó szavait mondják hangosan, hogy mindnyájan felelhessék: "De szabadíts meg a gonosztól".

A mai ciszterci élet 26-28

26. Ezekben a századokban a papi jelleg fontossága mindinkább nőtt, és számos monostor különböző lelkipásztori feladatokat is vállalt. A trentói zsinat után a rend egyes részeiben a plébániai lelkigondozás elsőrangú munkaterületté vált, és sok szerzetespap legfőbb feladata lett.

27. A fiatalság iskolai nevelésének mély és erős gyökerei vannak a régi monasztikus hagyományban. Az első ciszterciek ugyan az iskolai munkát az akkori körülmények miatt elutasították, de később a nevelői munka meghonosodott nálunk is különböző formákban. Több monostor vállalt tanári munkát nyilvános jogú iskolákban, főleg a 18. századtól kezdve, amikor a modern oktatási rendszer kialakult.

28. A 16. században Rendünk nagy károkat szenvedett a lutheri reformáció és következményei miatt, de a 17. században ismét felvirágzott. Ezidőben azok az apátságok, amelyek a lelkigondozás vagy az iskolai munka vállalása következtében osztoztak a helyi egyházak feladataiban és gondjaiban, igyekeztek életüket elsősorban az új feladatokhoz alkalmazni. Azonban a Francia Forradalom, a jozefinismus és a nyomában másutt is gyorsan fellépő szekularizáció nemcsak a monostorok legnagyobb részét pusztította el, hanem a Rend szervezetét is teljesen lerombolta.

Cistercium megszüntével mivel nem volt a Rendnek olyan alkotmánya, amely alapján új szervezeti formát tudott volna magának adni, mivel nem volt lehetőség egyetemes káptalan megtartására, a Rend eredeti alkotmánya szubtanciális változáson ment keresztül. Citeaux utolsó apátjának halála után a Szentszék, amely maga is ugyancsak igen nehéz helyzetbe került, csak átmeneti megoldásokkal tudott a Rend vezetéséről gondoskodni. De VII. Piusz pápa a napóleoni rabságból Rómába visszatérve mindjárt fejet adott a Rendnek kimondván, hogy a Rend Generális apátja az, aki az itáliai Szent Bernát Kongregáció mindenkori Prézes apátja. Ennek a Generális Apátnak ugyan szinte csak arra volt joghatósága, hogy az újonnan választott szigorúbb obszervánciáju (trappista) apátokat megerősítse, de ez az intézkedés, amely 1880-ig volt érvényben, mégis elérte, hogy a Rend egysége egy ideig megmaradjon.

Amikor 1834-ben a Szentszék az első Trappista Kongregációt felállította, akkor világosan kimondta, hogy az új Kongregáció a Ciszterci Rend Generális Apátja joghatósága alatt áll.

A valamennyi ciszterci apát generális káptalanon való részvételére vonatkozó kísérletek nem jártak sikerrel, így csak 1880-ban, a Francia Forradalom után először, ült össze ismét a Rend generális káptalana, amelynek tagjait a Szentszék határozta meg.

A három trappista kongregáció 1892-ben tartott káptalanán a káptalani atyák teljesen szabadon mondták ki, hogy önállósítani akarják magukat, a La Trappe-ról nevezett Szigorúbb Obszervanciájú Ciszterciek Rendje név alatt. XIII. Leó pápa látva, hogy a két Rendet egyesíteni nem lehet, 1902-ben a “Ciszterci Családról” beszélt, megadva a Szigorúbb Obszervanciájú Ciszterciek Rendjének a Ciszterci Rend valamennyi privilégiumát.

14. MIKÉNT KELL MEGTARTANI A VIGÍLIÁT A SZENTEK SZÜLETÉSNAPJÁN?

22-04

25-07

27-10

A

szentek ünnepein és minden ünnepnapon úgy tartsák meg, ahogy vasárnapra mondtuk, ^14.2kivéve, hogy olyan zsoltárokat, antifónákat és olvasmányokat mondjanak, amelyek ahhoz a naphoz tartoznak. Egyébként tartsák meg a föntebb leírt rendet.

A mai ciszterci élet 29

29. A ciszterci monostorok apátjai már a 19. században többször összejöttek egyetemes káptalanra és a 20. század folyamán négy rendi konstitúciót dolgoztak ki. Ebben az időszakban a Renden kívül alakult néhány apátság, valamint a Casamari-i Kongregáció is egyesült a Renddel; továbbá új alapítások is létesültek, missziós területeken is.

A II. Világháború után Spanyolország és Olaszország női monostorai pápai jogú föderációkat alkottak, amelyeknek igen nagy érdemük van mind lelki, mind anyagi vonalon, és amelyek munkájukat a monostorokért és a Rendért tovább folytatják.

Így jött létre mai Rendünk, amely meglehetősen bonyolult képet mutat. Ebből is kitűnik, mennyire szükség van a megújulás munkájában arra, hogy elsősorban az egyes közösségek gondolják át saját feladataikat és céljaikat, és azokat világosan és őszintén megfogalmazzák. Ilyen tisztázás az egész Rend életerejét előmozdítja és erősíti egymás kölcsönös megértését.

15. MIKOR KELL ALLELUJÁT MONDANI?

23-04

26-07

28-10

A

szent húsvéttól pünkösdig szüntelenül mondják az alleluját mind a zsoltárokban, mind a responsoriumokban. ^15.2Pünkösdtől kezdve a negyvennapi böjt kezdetéig minden éjjel csak a második hat zsoltárhoz kapcsoljanak alleluját. ^15.3A negyvennapi böjtön kívül pedig minden vasárnap (a harmadik nocturnum) kantikumait, továbbá a primát, a terciát, szextát, nónát allelujával végezzék; a vesperást ellenben antifónákkal. ^15.4A responsoriumokat azonban sohase mondják allelujával, kivéve a húsvéttól pünkösdig terjedő időt.

A mai ciszterci élet 59

59. A Krisztus követésében Istent kereső és neki szolgálni akaró szerzetes gyakran imádkozik, Amikor az önmagát számunkra kinyilatkoztató Isten szaván elmélkedünk, amikor közös vagy magánimádsággal Isten szavára felelünk, szívünket és értelmünket az Isten dolgaihoz emeljük. Az imádságban forrásra találhatunk, amely átlelkiesíti minden tevékenységünket, felismerhetjük, merre tart életünk, és ismételten helyes irányba terelhetjük.

16. MIKÉNT KELL AZ ISTENSZOLGÁLATOT NAPKÖZBEN ELVÉGEZNI?

24-04

27-07

29-10

Ú

gy, ahogy a próféta mondja: "Napjában hétszer mondok dicséretet neked" (Zsolt 118, 164). ^16.2Ezt a megszentelt hetes számot akkor töltjük be, ha a reggeli dicséret, a prima, a tercia, a szexta, a nóna, a vesperás és a kompletórium idején köteles szolgálatunkat elvégezzük. ^16.3Mert ezekről a nappali imáórákról mondja a próféta: "Napjában hétszer mondok dicséretet neked". ^16.4Az éjszakai vigíliáról ugyanez a próféta mondja: "Az éj közepén is fölkelek téged magasztalni" (Zsolt 118, 62). ^16.5Tehát ezekben az időkben adjunk dicséretet Teremtőnknek "igazságos ítélete miatt" (Zsolt 118, 62), azaz: a reggeli dicséretben, a primában, a terciában, a szextában, a nónában, a vesperásban és a kompletóriumban, és éjjel is keljünk föl magasztalására.

A mai ciszterci élet 60

60. Amint a szerzetesi hivatás Isten ajándéka, úgy az imádságra való képességünk sem magunktól van, hanem a Szentlélektől, akiben azt kiáltjuk: Abba, Atyánk. A szentségek, különösen az Eukarisztiában való mindennapos részvétel állandóan táplálják bennünk ezt a kegyelmi életet, s imádságunk a szentségi rendben egyesül Krisztus megváltó tevékenységével.

Egy monasztikus rend tagjainak különös módon hivatása – amint ezt az egész monasztikus hagyomány és az Egyház rendelkezései is tanúsítják –, hogy Krisztus imádságát folytassák az Egyházban. Ezt teszik a szentmise és a zsolozsma ünneplésével – aminek első helyen kell állnia életükben – és az imádság más formáival is, amelyeknek – a maguk módján – egész életüket át kell járniuk.

17. HÁNY ZSOLTÁRT KELL MONDANI EZEKBEN AZ IMAÓRÁKBAN?

25-04

28-07

30-10

A

vigíliát és a reggeli dicséretet illetően már megállapítottuk a zsoltározás rendjét. Lássuk most már a következő imaórákat.

^17.2A primában mondjanak három zsoltárt külön-külön és ne közös "Dicsőség"-gel; ^17.3de még mielőtt elkezdik a zsoltárokat, ennek az imaórának himnuszát mondják ez után a vers után: "Istenem, hallgass hívásomra". ^17.4A három zsoltár végeztével mondjanak egy olvasmányt, verset, Kyrie eleisont, és a befejező könyörgést. ^17.5A tercia, a sexta és a nóna imái ugyanilyen sorrendben következzenek. Tehát a vers, az illető imaórának himnusza, három-három zsoltár, olvasmány, vers, Kyrie eleison és a befejező könyörgés. ^17.6Ha nagyobb a testület, antifónákkal, ha kisebb akkor egyvégtében mondják.

^17.7A vesperáson négy zsoltárt mondjanak antifónákkal, a zsoltárok után az olvasmányt, ^17.8majd következzék a responsorium, a szentambrusi himnusz, vers, az evangéliumból vett kantikum (a Magnificat), utána a kislitánia az Úr imádságával és a befejező rész.

^17.9A kompletórium pedig három zsoltár elmondásából álljon; a zsoltárokat egyfolytában, antifóna nélkül mondják. ^17.10Azután ennek az imaórának a himnusza, egy olvasmány, vers, Kyrie eleison, és áldásadással a befejező részek következzenek.

A mai ciszterci élet 61

61. A szentmiseáldozat ünneplésében Krisztusnak a kereszten értünk egyszer meghozott áldozata minden nap jelen van és benne az ember Istent imádó tevékenysége Krisztus tevékenységének hatékony jelévé válik úgy, hogy Isten ajándéka és szava, valamint az ember hálaadásban és dicséretben kifejezett válasza tökéletes egységet alkot Isten dicsőségére és az ember megszentelésére. Minden egyházi szolgálat az Eukarisztia ünneplésére irányul, amely nemcsak az egész liturgiának, hanem a keresztény életnek is a középpontja. Ezért a mi életünkben is első helyet kell elfoglalnia.

Az Oltáriszentségben jelen levő Krisztus imádása nagy segítséget nyújt nekünk abban, hogy a Krisztus szenvedésében való aktív részvételünket az egész napra kiterjesszük.

18. MILYEN RENDBEN KELL MONDANI A ZSOLTÁROKAT?

26-04

29-07

31-10

E

lőször mondják ezt a verset:

"Istenem, hallgass hívásomra,

Uram, siess segítségemre" (Zsolt 69, 2)

Utána "Dicsőség", s aztán minden imaórának a saját himnusza következzék. ^18.2Aztán vasárnap a primában a száztizennyolcadik zsoltár első négy szakaszát mondják, ^18.3a többi imaórában pedig, azaz a terciában, szextában, és a nónában az említett száztizennyolcadik zsoltárnak három-három szakaszát. ^18.4A hétfői primábn azonban három zsoltárt mondjanak: az elsőt, a másodikat és a hatodikat. ^18.5És így mondjanak a primában minden nap, egészen vasárnapig sorban három-három zsoltárt egészen a tizenkilencedik zsoltárig, mégpedig úgy, hogy a kilencediket és tizenhetediket osszák fel két-két részre. ^18.6És így vasárnap a vigília mindig a huszadik zsoltárral kezdődjék.

^18.7Hétfőn a terciában, szextában és nónában a száztizennyolcadik zsoltár hátralevő kilenc szakaszát mondják el, hármasával minden imaórában. ^18.8Így tehát két nap alatt, vasárnapon és hétfőn, elvégzik a száztizennyolcadik zsoltárt. ^18.9Kedden már a terciára, szextára, nónára három-három zsoltárt mondjanak, a száztizenkilenctől a százhuszonhétig, azaz kilenc zsoltárt. ^18.10Ezeket a zsoltárokat folyvást ismételjék ezekben az imaórákban egészen vasárnapig; a himnuszok, olvasmányok és versek rendje is ugyanaz marad mindennap. ^18.11Így a vasárnap mindig a száztizennyolcadik zsoltárral kezdődik.

^18.12A vesperásban azonban minden nap négy zsoltárt énekeljenek. ^18.13Ezek a zsoltárok kezdődjenek a százkilencedikkel, és tartsanak a száznegyvenhétig, ^18.14azok kivételével, melyek közülük más imaórákra vannak fenntartva, tudniillik a száztizenhéttől a százhuszonhetedikig, és a százharmincharmadik és száznegyvenkettedik; ^18.15a többit mind a vesperásban kell mondani. ^18.16Mivel így három zsoltárral kevesebb van, azért osszák ketté azokat, amelyek a fentemlített sorozatban hosszabbaknak bizonyulnak, tudniillik a százharmincnyolcadikat, a száznegyvenharmadikat és a száznegyvennegyediket. ^18.17A száztizenhatodikat pedig, mivel rövid, a száztizenötödikkel kapcsolják egybe. ^18.18Miután így elrendeztük a vesperás zsoltárainak sorrendjét, a többit, úgymint az olvasmányt, responsoriumot, himnuszt, verset, kantikumot (a Magnificatot) úgy végezzék, ahogy azt fentebb elrendeztük.

^18.19A kompletóriumban minden nap ugyanazokat a zsoltárokat ismételjék, azaz a negyediket, a kilencvenediket és a százharmincadikat.

^18.20Ezzel megállapítottuk a nappali zsolozsma rendjét. A többi még hátralevő zsoltárt egyenlően osszák el a hét éjszakai vigíliára; ^18.21felezzék meg, ugyanis a köztük lévő hosszabb zsoltárokat, és minden éjszakára tizenkettőt rendeljenek.

^18.22Itt kifejezetten megjegyezzük: hogyha valakinek a zsoltároknak ez az elosztása nem tetszenék, rendezze el maga, ha másképpen jobbnak ítéli. ^18.23Csak mindenképpen ügyeljen arra, hogy minden héten az egész százötvenből álló zsoltárkönyvet végigimádkozzák, és vasárnap a vigílián megint előlről kezdjék. ^18.24Mert nagyon csekély buzgalmat mutatnak imaszolgálatukban azok a szerzetesek, akik a hét lefolyása alatt kevesebbet mondanak, mint az egész zsoltárkönyv és a kantikumok. ^18.25Hiszen valahol azt olvassuk, hogy szentatyáink nagy szerényen egy nap alatt teljesítették azt, amit mi restek bárcsak egy teljes hét alatt elvégeznénk.

A mai ciszterci élet 62

62. A zsolozsma megújításában, aminek folytatása és befejezése kötelességünk, elsősorban a liturgia és életünk többi része közötti egységre és harmóniára törekedjünk. Mert bár a liturgia az a csúcs, amelyre az Egyház tevékenysége irányul és a forrás, ahonnan minden energiája fakad, mégsem meríti ki az Egyház vagy a monostor egész tevékenységét. Életformánk tehát egyrészt legyen alkalmas arra, hogy a liturgiában gyümölcsözően résztvehessünk, másrészt úgy alakítsuk a liturgia formáit és struktúráját, hogy táplálják és lélekkel járják át mindennapi életünket. Nem szabad, hogy a napi munka súlya megfojtsa a liturgiát, de azt se engedjük, hogy a mai életérzéstől távol álló liturgikus formák terméketlenné tegyék a liturgiában való részvételünket.

19. MAGATARTÁS MÓDJA A ZSOLOZSMÁZÁSBAN

27-04

30-07

01-11

23-01

H

isszük, hogy Isten mindenütt jelen van, és hogy "az Úr szeme mindenütt figyeli a jókat és a rosszakat" (Péld 15, 3), ^19.2de ez a hit a legerősebb és minden kételkedéstől mentes legyen akkor, amikor az istenszolgálaton veszünk részt. ^19.3Ezért mindig meg kell emlékeznünk arról, amit a próféta mond: "szolgáljatok az Úrnak félelemmel" (Zsolt 2, 11), ^19.4és másutt: "zsoltározzatok bölcsességgel" (Zsolt 46, 8), ^19.5és: "az angyalok színe előtt mondok zsoltárt neked" (Zsolt 137, 1). ^19.6Vegyük tehát fontolóra, miként kell Isten és ő angyalai színe előtt viselkedni, ^19.7és úgy álljunk a zsolozsmázáshoz, hogy szívünk megegyezzék szavunkkal.

A mai ciszterci élet 63

63. Az imaélet szükséges része a lelki olvasmány. Megfelelő nevelésre és életkörülményekre van szükség ahhoz, hogy igazán imádkozó, nyugodt és rendszeres olvasássá mélyüljön. Az így végzett lelki olvasmány, eredményesen segíti a szerzetest arra, hogy egyre inkább „Isten emberé”-vé váljék, és felfogja Isten jelenlétét és akaratát.

20. A TISZTELETUDÓ VISELKEDÉS AZ IMÁDSÁGBAN

28-04

31-07

02-11

24-01

H

a nagyhatalmú emberekkel akarunk valamit elfogadtatni, csak alázattal és tisztelettel merjük tenni. ^20.2Mennyivel inkább kell a mindenség Urához és Istenéhez teljes alázattal és tiszta áhítattal esedeznünk. ^20.3Azt is tudnunk kell, hogy nem a sok szóban, hanem szív tisztaságában és a könnyes töredelemben találunk meghallgatást. ^20.4És ezért rövidnek és tisztának kell lenni az imádságnak, hacsak az isteni kegyelem ihletéséből hosszabbra nem nyúlna. ^20.5A közösségben azonban mindenképpen rövid legyen az imádság, és az elöljáró jeladására mindnyájan keljenek föl.

A mai ciszterci élet 64

64. Életünk egysége a különböző elemek harmonikus összehangolásában nyilvánuljon meg. Elsősorban monostoraink liturgikus élete legyen az az égő és világító fényforrás, amely kisugárzik az egész helyi egyházra. Liturgiánk hívja aktív részvételre a környéken lakó híveket, és váljék a keresztény nép számára a lelkiélet gazdag forrásává.

21. A MONOSTOR DÉKÁNJAI

29-04

01-08

03-11

25-01

H

a nagyobb a közösség, akkor ki kell választani közülük jó hírben álló és szent életű testvéreket, és dékánokká kell tenni őket. ^21.2Ezek mindenben viseljék gondját a maguk dékániájának az Isten törvényei és apátjuk parancsai szerint. ^21.3Olyanokat kell kiválasztani dékánoknak, akikkel az apát nyugodtan megoszthatja terheit; ^21.4és ne a sorrend szerint válasszák ki őket, hanem életük érdeme és tanításuk bölcsessége szerint.

^21.5Ha pedig e dékánok közül valaki gőgtől felfuvalkodva megfeddésre adna okot, és ha egyszer, kétszer, sőt háromszor is megdorgálták, ^21.6és mégsem akarna megjavulni, le kell tenni, és olyan lépjen helyére, aki méltó erre.

^21.7A perjelről is ugyanezeket rendeljük.

A mai ciszterci élet 77

77. Az eddigiekben felvázoltuk a Rend tényleges képét és röviden kifejtettük a ciszterci élet alapvető értékeit. Ezek után az a feladatunk, hogy az élet gyakorlati rendezését és az egyes monostorok és kongregációk, valamint az egész Rend megfelelő jogi szervezetét vegyük szemügyre. Nem elég ugyanis csak elméleti tanítást adni a Rend céljairól és értékeiről, hanem meg kell találni azokat a gyakorlati és jogi elveket is, amelyek révén közösségeink életét megfelelően alakítani és az említett célok felé vezetni lehet.

A továbbiakban csak azokat az elemeket és elveket kívánjuk kifejteni, amelyek a mai problémák helyes megoldására szükségesnek látszanak, viszont az életforma részletesebb szabályozását a Rend és az egyes kongregációk konstitúcióira, valamint a helyi szabályzatokra hagyjuk. Először is kifejtjük minden jogi szervezet és hatalom-gyakorlás alapvető szempontjait, utána a ciszterci monostor, a kongregációk és Rend kormányzatának sajátos irányelveiről szólunk, végül néhány megjegyzést teszünk Rendünknek más monasztikus rendekhez és az Egyház kormányzati szerveihez való viszonyáról.

22. HOGYAN ALUDJANAK A SZERZETESEK?

30-04

02-08

04-11

26-01

M

indegyik külön ágyban aludjék. ^22.2Ágyfelszerelést, a szerzeteséletnek megfelelőt, az apát rendelése szerint kapjanak. ^22.3Ha lehetséges, mindnyájan egyhelyen aludjanak; ha pedig nagy számuk ezt nem engedi, tizenként vagy huszanként aludjanak dékánjukkal együtt, hogy őrködjék fölöttük. ^22.4Ebben a helyiségban egészen reggelig égjen a mécses.

^22.5Ruhában aludjanak, és övvel vagy kötéllel felövezve, de késük ne legyen az oldalukon, amikor alusznak, hogy az alvót álom közben véletlenül meg ne sebezze. ^22.6Így a szerzetesek mindig készen legyenek arra, hogy a jeladásra késedelem nélkül fölkeljenek, és egymást megelőzve, de mégis komolyan és serényen az istenszolgálatra siessenek. ^22.7A fiatalabb testvérek ágyai ne legyenek egymás mellett, hanem az öregebbekével vegyest. ^22.8Mikor pedig fölkelnek az istenszolgálatra, egymást halkan biztatgassák, hogy az aluszékonyaknak ne legyen mentségük.

23. A VÉTSÉGEK MIATT VALÓ KIKÖZÖSÍTÉS

01-05

03-08

05-11

27-01

H

a valamelyik testvérről úgy találják, hogy makacs, engedetlen, kevély, zúgolódó vagy valamiben a szent Regulának vagy a parancsoknak ellenére tesz, és dékánjait megveti, ^23.2az ilyet a mi Urunk parancsa szerint egy vagy kétízben négyszemközt intsék meg dékánjaik (Mt 18, 15). ^23.3Ha nem javul meg, dorgálják meg nyíltan mindenki előtt. ^23.4Ha még így sem tér jobb útra, essék kiközösítés alá, ha megérti ennek a büntetésnek értelmét. ^23.5Ha pedig megátalkodott, testi büntetésnek vessék alá.

A mai ciszterci élet 78

78. Amit a következőkben kifejtünk, az mindenestül vonatkozik női monostorainkra is, hacsak a dolog természetéből más nem következik. Moniálisaink ugyanis nálunk nem képeznek egy „másod-rendet”, a férfiak „első rendje” mellett, hanem ugyanannak az egy Ciszterci Rendnek tagjai. Monostoraik valóban önállóak, bár a joghatóság terén egyes dolgokban függnek a Pater-Immediatustól vagy a püspöktől. Sok női monostor a Rend valamelyik kongregációjának bekebelezett tagja, ezért a nővérek is kongregációjuk törvényei szerint élnek, mint a férfiak. Ezért nyilvánvaló, hogy hatékonyan és következetesen kell előmozdítani a moniálisok részvételét a döntések meghozatalában, mégpedig nemcsak az ő életüket érintő, hanem a kongregációjukra vagy az egész Rendre vonatkozó kérdésekben is, mégha ez a részvétel csak fokozatosan valósítható is meg.

24. MILYEN LEGYEN A KIKÖZÖSÍTÉS MÓDJA?

02-05

04-08

06-11

28-01

A

kiközösítés és megfegyelmezés módját és mértékét a bűnhöz kell szabni; ^24.2a bűn nagyságát azonban az apát ítéli meg.

^24.3Ha valamelyik testvért csupán kisebb hibákban találják bűnösnek, akkor csak a közös asztaltól tiltsák el. ^24.4Az asztalközösségtől megfosztottra ez a szabály áll: Az imateremben sem zsoltárt, sem antifónát nem énekelhet, sem olvasmányt nem olvashat, míg csak eleget nem tesz; ^24.5ételt pedig csak a testvérek étkezése után egyedül kapjon. ^24.6Így például ha a testvérek tizenkét órakor étkeznek, az a testvér háromkor egyék; ha a testvérek három órakor, ő este; ^24.7míg csak megfelelő elégtétellel bocsánatot nem kap.

A mai ciszterci élet 81

81. A szerzetesi közösség életének elsősorban Krisztus és a testvérek szeretetén, valamint a monostor céljainak és életfeladatainak önkéntes vállalásán kell alapulnia: mégis mint egy határozott célra alakult tartós jellegű emberi társaságnak, szüksége van biztos szervezeti formára, vagyis törvények és elöljárói rendelkezések által történő helyes irányításra is. Ez megerősíti az élet szilárdságát és folytonosságát, az egyes emberek képességeit eredményesebben irányítja a közös cél felé; a rendtagok életét és munkáját békés összhangba hozza.. A törvények és más írott határozatok az élet maradandóbb mozzanatait szabályozzák, emellett azonban szükség van az apát és más tisztségviselők személyes döntésjogára is, hogy a felmerülő konkrét tennivalókat is felelősen és haladék nélkül el lehessen intézni, hiszen ezeket a mai élet sokféle és gyorsan változó körülményei közt nem lehet aprólékos törvényekkel szabályozni.

A törvények és más szabályok megalkotásában nagy szerepe van a káptalanoknak, tanácsoknak és a közösséget képviselő más szerveknek, sőt a jogban meghatározott egyes esetekben döntő szavuk (votum deliberativum) van. Ezeknek a közösségi szerveknek az elöljárókat és a tisztségviselőket támogatniuk kell azokban a döntésekben is, amelyek a jog szerint egyedül az apátra vagy valamelyik tisztségviselőre tartoznak, de semmiképpen sem szabad elvenniük vagy csökkenteniük az elöljárók felelősségét vagy döntésjogát.

25. A SÚLYOSABB HIBÁK

03-05

05-08

07-11

29-01

A

zt a testvért pedig, akire súlyosabb bűn nehezedik, zárják ki mind az asztalközösségből, mind az imateremből. ^25.2Senki a testvérek közül ne érintkezzék, még csak szóba se álljon vele. ^25.3Egyedül legyen a reárótt munkában, és maradjon meg állhatatosan a vezeklés szomorúságában, hiszen ismeri az Apostol félelmetes mondását: ^25.4"Az ilyen ember átadatott a test pusztulására, hogy a lélek üdvözüljön az Úr napján" (1 Kor 5, 5). ^25.5Eledelét pedig külön kapja abban a mennyiségben és olyan órában, amint az apát jónak ítéli. ^25.6És senki se adjon neki áldást üdvözlésképpen, ha vele találkozik, és a neki nyújtott ételt se áldják meg.

A mai ciszterci élet 82

82. A törvények és elöljárók hatalma a monostorban sok közös vonást mutat a világi társadalomban megtalálható törvényes hatalommal, mégsem lehet teljesen azonosítani vele. Először is a szerzetesközösségben gyakorolt hatalomnak mindig egyházi jellege van, vagyis a szabályzatnak és konstitúcióknak a Szentszék által történt jóváhagyásából és szerzetesfogadalmunknak az Egyház általi elfogadásából ered. Monostorunk szeretete így az Egyház iránti szeretetünkből fakad, és annál erősebb lesz, minél inkább szeretjük az Egyházat. Másodszor ennek a hatalomnak mélyen vallásos jellege van, hiszen a szerzetesi engedelmesség gyökere nem valami emberi szükség vagy előny, hanem maga a hivatásunk, az Isten akarata szolgálatára való önkéntes vállalkozásunk. Azok a személyek, akiknek a közösségben joguk van törvényt hozni vagy parancsot adni, mintegy eszközök annak felismerésében, mi az Isten tényleges akarata az illető közösséget illetően. Az Isten iránti engedelmességet ugyan nem szabad egyszerűen azonosítani az emberi elöljáró iránti engedelmességgel, mégis igaz, hogy a szerzeteséletben Krisztus helyetteseinek engedelmeskedünk és az elöljáróknak tanúsított engedelmesség része istenszolgálatunknak.

Bár a szerzetesközösségben gyakorolt hatalomnak mélyebb gyökerei vannak, mint a világi társadalmakban, mégsem szabad ezek tapasztalatait vagy újabb módszereit mellőzni vagy elvetni, hanem inkább elfogulatlanul meg kell őket vizsgálni. A különböző társadalmi mozgalmakban és újabb kormányzati formákban gyakran találhatunk valami értékeset, amelyet a mai szerzetesélet szabályozásában is jól fel tudunk használni.

26. AZOKRÓL, AKIK ENGEDÉLY NÉLKÜL ÉRINTKEZNEK A KIKÖZÖSÍTETTEKKEL

04-05

06-08

08-11

30-01

H

a valamelyik testvér az apát parancsa nélkül bármilyen módon a kiközösítettel érintkezni merészelne, vagy vele beszélni, vagy neki valamilyen utasítást adni, ^26.2azt büntetésül ugyanolyan kiközösítés érje.

A mai ciszterci élet 83

83. A szerzetesélet megszervezésében, a szerzetesi törvényalkotásban és a személyes hatalom gyakorlásában gondosan figyelembe kell venni azokat a természetjogban-gyökerező alapelveket, amelyek az utóbbi időkben világosabban ismertté váltak és amelyeket az Egyház tanítóhivatala nagy nyomatékkal hirdet. Ezek közül számunkra különösen fontosak: az emberi személy méltóságának elismerése, a szolidaritás kiegészítő elve, a szubszidiaritás valamint a szükséges egységen belül megnyilvánuló pluralizmus elve.

27. MIKÉNT GONDOSKODJÉK AZ APÁT A KIKÖZÖSÍTETTEKRŐL?

05-05

07-08

09-11

31-01

A

z apátnak a lehető legnagyobb gondja legyen a bűnös testvérekre, mert "nem az egészségeseknek szükséges az orvos, hanem a betegeknek" (Mt 9, 12). ^27.2Ezért mint bölcs orvos minden eszközt használjon fel: küldjön hozzá szenpektákat, vagyis öregebb, bölcs testvéreket, ^27.3akik mintegy titokban vigasztalják az önmagával küszködő testvért, és alázatos elégtételadásra buzdítsák; vigasztalják is, nehogy "elnyelje őt a túlságos szomorúság" (2 Kor 2, 7), ^27.4hanem miként ugyanaz az Apostol mondja: "Erősödjék meg benne a szeretet" (2 Kor 2, 8). De imádkozzanak is érte mindnyájan.

^27.5Az apátnak ugyanis különösen nagy gondot kell arra fordítania, és a legnagyobb körültekintéssel és buzgalommal azon kell lennie, hogy a reábízott juhok közül egyet se veszítsen el. ^27.6Tudnia kell ugyanis, hogy beteg lelkek gondozását vállalta magára, nem pedig zsarnoki uralmat az egészségesek fölött. ^27.7Rettegjen a próféte fenyegetésétől, amelyben Isten szól hozzá: "Ami kövér volt, kiválasztották, de az erőtlent elvetették" (Ez 34, 3-4). ^27.8Kövesse a jó pásztor atyai példáját, aki otthagyta kilencvenkilenc juhát a hegyekben, és elment az egy eltévedtet megkeresni (Lk 15, 3-5), ^27.9és annak gyöngeségén annyira szánakozott, hogy szent vállaira kegyeskedett venni, és így vitte vissza a nyájhoz.

A mai ciszterci élet 84

84. Az emberi személy méltóságának elismerése a katolikus szociális tanítás alapvető követelménye. Azt fejezi ki, hogy minden társadalmi intézmény végső alanya és célja az emberi személy kell, hogy legyen. Ezért minden jogi struktúránknak elsősorban azt a célt kell szolgálnia, hogy rendtársaink saját tökéletesedésüket teljesebben és eredményesebben elérhessék és hivatásuk kötelességeit könnyebben és jobban teljesíthessék. Az emberi személynek az ember természetén és még inkább természetfölötti hivatásán alapuló méltóságát, és az ebből fakadó elidegeníthetetlen jogokat az egyes monostorok és az egész Rend törvényhozásában és kormányzatában is figyelembe kell venni és tiszteletben kell tartani.

Ebből az is következik, hogy a törvény előírásainak vagy az elöljáró parancsainak nem szabad a szerzeteseket gyerekes függésben tartani, hanem érett keresztény szabadságra kell elvezetnie, úgy hogy az egész közösség hasznára felelősen résztvehessenek a vezetés munkájában. Személyes hozzáértésüket tekintetbe kell venni és okos kezdeményezéseiknek megfelelő teret adni.

28. AZOKRÓL, AKIK TÖBBSZÖRÖS MEGBÜNTETÉS ELLENÉRE SEM AKARNAK MEGJAVULNI

06-05

08-08

10-11

01-02

H

a valamelyik testvért bármi vétség miatt már gyakran megbüntették, sőt ki is közösítették, s mégsem javul meg, szigorúbb büntetés érje, azaz a megvesszőzés fenyítékét mérjék rá. ^28.2Ha még így sem javul meg, vagy talán - amitől Isten mentsen - felfuvalkodott kevélységgel cselekedetét még védeni is akarná, akkor az apát tegyen úgy, mint bölcs orvos: ^28.3ha az enyhítő szereket, ha az intések kenőcsét és a Szentírás orvosságát már használta, ha végül a kiközösítés és vesszőzés tüzes vasát is, ^28.4és most mégis azt látja, hogy igyekezete nem használ, akkor nyúljon ahhoz, ami ezeknél nagyobb: imádkozzék érte maga is, imádkozzanak a testvérek is, ^28.5hogy az Úr, aki mindent megtehet, adja vissza a beteg testvérek egészségét. ^28.6Ha még ilyen módon sem gyógyulna meg, akkor használja az apát az operálókést, amint az Apostol mondja: "Távolítsátok el a gonoszt magatok közül" (1 Kor 5, 13). ^28.7És másutt: "Ha a hűtlen eltávozik, hadd távozzék" (1 Kor 7, 15), ^28.8hogy egy beteg juh az egész nyájat meg ne fertőzze.

A mai ciszterci élet 85

85. Az emberi méltóság elismerésének elvéből azonban egyáltalán nem következik, hogy az individualizmus hibájának hódolhatunk. A perszonalizmus elvének természetes kiegészítése a szolidaritás elve. Az emberi személy természeténél fogva rászorul a társas életre és ami még fontosabb, természetfölötti hivatása alapvetően közösségi jellegű. Isten az embereket nem külön-külön, kölcsönös kapcsolatok mellőzésével akarta megszentelni és megváltani, hanem belőlük egy népet akar formálni, hogy a Szentlélek által egyesítve Krisztus Testét alkossák. A mi cenobita (tartós közösségben megvalósított) életünknek különben is ki kell fejeznie és a világ számára is bemutatnia az üdvösségnek és a keresztény életnek ezt az alapvetően közösségi jellegét.

A monostor okos törvényhozása és kormányzata sokat tehet ennek az összetartó (szolidáris) egységnek a megvalósítása és megerősítése érdekében. Főképp, ha elősegíti az összes tagok egyetértését az alapvető célok és értékek dolgában; ha az egyesek erőit összefogja a közös célok szolgálatára, és igyekszik megfelelő és lelkesítő közösségi életformákat teremteni. Másrészt ennek a szolidaritásnak szellemében mindenegyes rendtagnak szívesen és készségesen kell vállalnia a rábízott feladatokat a testvérek és a közjó szolgálatában, mégha olykor hálátlan feladatok is.

29. VAJON VISSZA KELL-E FOGADNI A MONOSTORT ELHAGYÓ TESTVÉREKET?

07-05

09-08

11-11

02-02

H

a egy testvér, aki saját hibájából hagyta el a monostort, vissza akarna térni, előbb teljes javulást ígérjen, amiatt, hogy kilépett, ^29.2és aztán így fogadják be az utolsó helyre, hogy ezzel alázatosságát kipróbálják. ^29.3Ha ismét kilépne, még harmadszor is vegyék vissza. De tudja meg, hogy ezután a visszatérés minden útja bezárul előtte.

A mai ciszterci élet 86

86. A szubszidiaritás elve az egyének és a közösség, valamint a szűkebb és tágabb közösségek viszonyát rendezi. Azt fejezi ki, hogy a tágabb közösség felsőbb hatósága hagyja az alsóbb fokúakra, amit azok maguktól is jól, sőt sokszor jobban, el tudnak végezni, viszont ahol az alsó szervek nem elégségesek a feladat elvégzésére vagy kötelességüket elhanyagolják, nyújtsanak támogatást és segítséget. Így megmarad az alsó szervek életereje és felelőssége, a felsőbb hatóság pedig könnyebben tudja elvégezni sajátos feladatát, tudniillik a teendők összehangolását és a magasabb szintű döntést, amikor arra szükség van.

Ez az elv ránk is vonatkozik, mégpedig mind az egyes helyi közösségek, mind a kongregációk és az egész Rend szintjén. Az egyes monostorokban az elöljáró feladata az, hogy a rendtagok és tisztségviselők okos kezdeményezéseit és személyes felelősséggel járó tevékenységeit támogassa és a közös jó felé irányítsa. A kongregációk és a Rend vezetői pedig akkor látják el feladatukat a legjobban, ha az egyes monostorok, illetve kongregációk jogos szabadságát és saját feladatkörét tiszteletben tartják, azoknak gyakorlati segítséget nyújtanak, hogy céljaikat könnyebben és biztosabban elérjék; és azonfelül ha igyekeznek kidolgozni és megvalósítani azokat a nagyobb célkitűzéseket és terveket, amelyek mindenkinek javára válnak, de az egyesek erőit túlhaladják.

30. HOGYAN KELL A KISKORÚ GYERMEKEKET MEGBÜNTETNI?

08-05

10-08

12-11

03-02

M

inden életkornak és értelmi fejlettségnek legyen meg a maga mértéke. ^30.2Ezért valahányszor a gyermekek és a serdülők vétkeznek, vagy akik kevésbé tudják megérteni, hogy milyen büntetést jelent a kiközösítés, ^30.3az ilyeneket szigorú böjttel sújtsák, vagy pedig kemény veréssel büntessék meg, hogy kigyógyuljanak.

A mai ciszterci élet 87

87. A szükséges egységen belül megnyilvánuló jogos pluralizmus (sokféleség) elve világosan következik az előzőkből. El kell ismerni a jogos pluralizmust, vagyis az egységbe tömörült tagok különbözőségét, és nem szabad az egység nevében a képességek és tehetségek sokféleségét elnyomni. A monostorban is különböző kegyelmi ajándékok (karizmák) találhatók, mindenegyes személynek megvan a saját adománya; de a „Lélek ajándékait ki-ki azért kapja, hogy használjon vele”. Az egyes tagok különbözősége az egész test hasznára van; az egyesek viszont csak úgy részesülhetnek a Lélek teljes gazdagságában, ha a (közösségben található) sokféle adománnyal kapcsolatban állnak.

Ugyanez áll monostorainkra és kongregációinkra is. Ezek nem kis különbségeket mutatnak fel a történeti fejlődés, a rendtagok természetes adottságai, a társadalmi és kulturális körülmények, a helyi egyházak különböző szükségletei folytán elvégzendő feladatok és munkakörök tekintetében. Ezek a különbségek azonban egyáltalán nem teszik lehetetlenné, hogy a Rend különböző részei egységgé forrjanak össze, sőt az adományok sokfélesége nagyobb életerőt is képes adni a Rendnek, ha megvan az egybe tartozás érzése és az együttműködés akarása. Hogy sikerül-e a pluralizmus és egység egyensúlyát megvalósítani, az nagymértékben függ a megfelelő törvényalkotástól és a hatalom helyes gyakorlásától. Ha a sajátos célok követését szilárd törvények biztosítják, ha a hatáskörök pontosan meg vannak határozva, a közös célok és tervek világosan ki vannak fejtve, ha a kölcsönös segítségnyújtás gyakorlati formáit megszervezték, – ilyen és hasonló tényezők mindenkit az egység és összefogás készséges elfogadására és ápolására serkentenek. Sokat segít az is, hogyha a kongregációk és a Rend vezetői az egyes közösségek sajátos vonásait és célkitűzéseit nem gyanakvással és bizalmatlansággal nézik, hanem mindazt, ami bennük jó és értékes, igyekeznek kifejleszteni és mindannyiunk javára fordítani. A Rend egyes közösségei viszont ismerjék fel az egység követelményeit és az egység megerősítésében legyenek készek a többi rendi közösséggel és a felső vezetés szerveivel együttműködni.

31. MILYEN LEGYEN A MONOSTOR GONDOZÓJA?

09-05

11-08

13-11

04-02

H

ázgondnoknak olyat kell kiválasztani a közösségből, aki bölcs, érett jellemű, józan, az evésban mértékletes, nem gőgös, nem heveskedő, nem igazságtalan, nem nehézkes, nem pazarló, ^31.2hanem istenfélő, hogy mintegy atyja legyen az egész közösségnek. ^31.3Mindennek gondját viselje. ^31.4Az apát parancsa nélkül semmit se tegyen; ^31.5amit az parancsol, azt tartsa meg. ^31.6A testvéreket ne szomorítsa meg. ^31.7Ha valamelyik testvér oktalan kívánsággal állna elő, ne szomorítsa meg őt lekicsinyléssel, hanem alázatosan és okosan tagadja meg helytelen kérését. ^31.8Lelke fölött őrködjék, és mindig tartsa emlékezetében azt az apostoli mondást, hogy "aki jól szolgál, jó rangot szerez magának" (1 Tim 3, 13).

^31.9A lehető legnagyobb gondja legyen a betegekre, gyermekekre, vendégekre és szegényekre, abban a biztos meggyőződésben, hogy mindezekről az ítélet napján számot ad majd.

^31.10A monostor minden fölszerelését és minden vagyonát úgy tekintse, mint az oltár szent edényét. ^31.11Semmit se tartson elhanyagolható csekélységnek. ^31.12Ne legyen se fösvény, se pazarló, se a monostor vagyonának tékozlója, hanem mindent mértékkel tegyen, és az apát rendelkezése szerint.

^31.13Mindenekelőtt legyen alázatos, és ha valakinek nem tud anyagit adni, nyújtson akkor legalább jó szóval feleletet, ^31.14amint írva van: "A jó szó többet ér a legjobb adománynál" (Sir 18, 17). ^31.15Mindennek, amit az apát reábíz, maga viselje gondját; amitől azonban eltiltja, azt ne merészelje tenni.

^31.16A testvéreknek a meghatározott járandóságot minden fennhéjázás nélkül adja ki, hogy ne botránkoztassa őket. Gondoljon az isteni szóra, hogy mit érdemel az, aki megbotránkoztat egyet a kicsinyek közül (Mt 18, 6).

^31.17Ha nagyobb a testület, adjanak melléje segítőket, hogy ezek támogatásával maga is nyugodt lélekkel teljesíthesse a reábízott feladatot. ^31.18Mindent a maga idejében kell adni, ami adnivaló, és kérni, ami kérnivaló, ^31.19hogy Isten házában senki ne nyugtalankodjék, és ne szomorkodjék.

A mai ciszterci élet 100

100. Tartsa meg az apát a legfelső irányítás és ellenőrzés jogát, de a gazdasági és adminisztrációs feladatokat, a tevékenységek és elintéznivalók mindennapos elosztását, hacsak lehet, hagyja hozzáértő vezetőkre vagy más alkalmas társakra, úgyhogy maga szabad maradjon a sajátos feladatai elvégzésére. Ilyen ügyek pl. engedélyadás kisebb dolgokban, a napi munka megszervezése, levelezés, vendégek fogadása és hasonlók.

32. A MONOSTOR SZERSZÁMAI ÉS EGYÉB TÁRGYAI

10-05

12-08

14-11

05-02

A

monostor minden vagyona fölé, legyen az szerszám, ruha vagy bármilyen tárgy, rendeljen az apát testvéreket, akiknek életében és jellemében megbízhat. ^32.2És az egyes tárgyakat, amint jónak látja, adja át nekik, hogy őrizzék és tartsák számon őket. ^32.3Ezekről legyen jegyzéke az apátnak, hogy midőn a testvérek a reájuk bízott dolgokban egymást fölváltják, tudja, hogy mit ad ki és mit kap vissza.

^32.4Ha pedig valaki a monostor dolgait piszkosan vagy hanyagul kezeli, feddjék meg; ^32.5ha nem javul meg, a Regula szerinti büntetéssel sújtsák.

A mai ciszterci élet 38

38. Rendünk konkrét életformáját pluralizmus jellemzi. A Renden belül meglehetősen különböző életstílusok léteznek, mégis a különbségeken belül bizonyos összhangot és egységet is találunk.

Az egység nemcsak a rendtagok közös céljában áll, hanem abban is, hogy legtöbb eszközünk közös ennek a célnak az elérésére. Ezeket nem egymástól elkülönítve kell vizsgálnunk, hanem arra kell törekednünk, hogy élő egységgé álljanak össze.

Ezen Állásfoglalás természetesen nem akar elvont és teljességre törekvő értekezést nyújtani arról a monasztikus életről, melyre a Ciszterci Rendben fogadalmat tettünk. Csak néhány szempontot akarunk kiemelni, hogy ezek mai életünknek és intézményeinknek ihletet és irányt adjanak.

33. LEHET-E A SZERZETESEKNEK TULAJDONUK?

11-05

13-08

15-11

06-02

K

iváltképpen ezt a bűnt kell gyökerestül kiirtani a monostorból. ^33.2Senki se merészeljen az apát rendelése nélkül bármit is adni vagy elfogadni, ^33.3vagy bármit is sajátjaként bírni; egyáltalán semmit sem: se könyvet, se írótáblát, se íróvesszőt, tehát igazán semmit se. ^33.4Hiszen még saját testüket vagy akaratukat sem szabad tulajdon hatalmukban tartaniuk, ^33.5hanem minden szükségeset a monostor atyjától várjanak. Ne is legyen semmijük sem, amit az apát nem ad, vagy meg nem enged. ^33.6Mindenük legyen közös, amint írva van, senki se valljon magáénak semmit (ApCsel 4, 32), se ne tartson jogot semmire. ^33.7Ha valakit rajtakapnának, hogy ebben az igen gonosz bűnben találja örömét, figyelmeztessék első- és másodíziglen; ^33.8ha nem javul meg, büntetéssel sújtsák.

A mai ciszterci élet 50

50. A szegénységet nem pusztán azért gyakoroljuk, hogy nélkülözzünk; nem is azért, mert megvetjük az anyagi javakat. Isten fiainak szabadságára akarunk eljutni, hogy úgy éljünk ezzel a világgal, mintha nem élnénk vele, mivel elmúlik a jelen világ formája. Ezért szegények akarunk lenni a szegény Krisztussal, nem akarunk sem gazdagságot birtokolni, sem meggazdagodásra törekedni. Ez tesz bennünket igazi tanítványokká az Ősegyház iskolájában, ahol senki sem mondott semmit magáénak, hanem mindent közösen birtokoltak. Így felszabadulunk az anyagi gondoktól, hogy ott legyen a szívünk, ahol a kincsünk: Krisztusban és az Egyházban.

34. EGYENLŐEN KAPJÁK-E MINDNYÁJAN A SZÜKSÉGESEKET?

12-05

14-08

16-11

07-02

Ú

gy, ahogy írva van: "Mindenegyesnek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt" (ApCsel 4, 35). ^34.2Nem azt mondjuk ezzel, hogy személyválogatás legyen - ettől Isten mentsen -, hanem hogy tekintetbe kell venni a gyöngeségeket. ^34.3Aki kevesebbre szorul, adjon hálát Istennek és ne szomorkodjék, ^34.4akinek pedig többre van szüksége, alázza meg magát gyöngeségéért és ne bizakodjék el, hogy könyörületességből többet kap. ^34.5Így minden tag békességben lesz. ^34.6Különösen a zúgolódás bűnének nem szabad semmiféle okból, sem szóban, sem jelben megnyilatkoznia. ^34.7Ha valakit ezen rajtakapnak, a szigorúbb büntetésnek vessék alá.

A mai ciszterci élet 15-17

15. Rendünk egy társadalmi (szociális) realitás: több kongregációból, monostorból és végső fokon egyedből áll, és ezeket sokféle kapcsolat köti össze. Világos képet kell alkotnunk erről a konkrét valóságról, nemcsak a rendtagok számáról, hanem a társak hivatásáról, munkaterületeiről, kívánságairól is, azokról a tényleges körülményekről, amelyek között hivatásukat élik.

A ciszterci monostorok Európában, Ázsiában, Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában igen eltérő gazdasági és kulturális viszonyok között élnek. Egyesek missziós területen élnek, bár legnagyobb részük azon a területen van, amelyet a legújabb korig áthatott a keresztény hagyomány és többnyire még ma is áthat. Egyes szerzeteseink egy keleti egyházhoz tartoznak (etiópiai társaink), de a többiek közt is mélyreható különbségek vannak az egyes országok sajátos nyelve, gondolkozásmódja, művelődési szintje miatt. Rendünkben ez a földrajzi, művelődési, szociális és egyházjogi sokféleség nagyon bonyolult helyzetet teremt. Számos kérdésben szinte mindenegyes közösségnek megvannak a saját külön problémái és kívánságai, amelyek sajátos körülményeiből fakadnak.

A Ciszterci Rend baráti kapcsolatokat ápol azon Baráti Közösségekkel, amelyek a működő vagy egykori ciszterci monostorok körül alakultak és az Ágostai Hitvallású ciszterci közösségekkel.

16. Sokféleség uralkodik abban is, milyen élettípust tartanak az egyes monostorok hivatásuknak. Egyes monostorok a kontemplatív életformát kívánják követni, míg másokban különféle apostoli feladatokat végeznek, mint például lelkipásztori munkát a plébániákon, az ifjúság nevelését az iskolákban, a papi szolgálat különböző feladatait, tudományos vagy szociális munkát stb. A férfi rendházak tagjainak nagy többsége nemcsak fel van szentelve, hanem a papság gyakorlását hivatása lényeges részének is tekinti. Az imaélet és munka aránya, a rendházon kívüli világgal való kapcsolat foka és formája, a monostor területén kívül végzett munka fontossága, a közösségi élet természete és formái tekintetében olyan eltérőek a felfogások, hogy első tekintetre ez a különbözőség tűnik az ember szemébe, és az egység inkább a monasztikus élet közös törekvéseiben és értékeiben fedezhető fel, mint a gyakorlati életformák egyöntetűségében.

17. Ez a sokféleség, amely egyes alapvető kérdésekben is megnyilvánul, mégsem olyan nagy a mi Rendünkben, hogy a megújulás közös munkáját lehetetlenné vagy szinte fölöslegessé tenné. Mint már említettük, sok kérdésben az egyes monostoroknak vagy kongregációknak maguknak kell a gyakorlati lépéseket megtenniük. De az élet sok területén közös megoldások kidolgozása nemcsak lehetségesnek és hasznosnak, hanem egyszerűen szükségesnek mutatkozik, hiszen sok értéket őrzünk a közös hagyományból, azon kívül az Egyház problémái is, amelyek megoldásában közreműködni kívánunk, mindenfelé nagyon hasonlóak és maga a mai világ is az egyesülés felé halad. A közösen tapasztalt problémák közös megoldásokat is sürgetnek, főleg a következő területeken:

a) A szerzetesélet alapvető eszközei, mint az evangéliumi tanácsok és az azokra vonatkozó fogadalmak, a közösségi élet; munka és apostolság, liturgikus élet stb.

b) A monasztikus élet lényeges értékei, amelyek a Rend lelki hagyományaiban és a mai Egyház lelki életében gyökereznek.

c) A monostorok, kongregációk és a Rend jogi szervezetének általános problémái: az elöljárók hatásköre; a rendtagok felelősségteljes részvétele a monostor ügyeinek intézésében.

d) Az egyes közösségek együttműködésének és kölcsönös segítésének módjai, közös tervek és vállalkozások.

Az ezeken a területeken hozott egyetemes rendi döntéseket megfelelő módon kell alkalmazni az egyes kongregációkra és monostorokra.

35. A KONYHÁN SZOLGÁLÓ HETESEK

13-05

15-08

17-11

08-02

A

testvérek szolgáljanak egymásnak úgy, hogy senkit se mentsenek föl a konyhai szolgálat alól, hacsak betegsége miatt nem, vagy ha valami nagyon hasznos dologgal van elfoglalva. ^35.2Ezzel a szolgálattal az érdem is, a szeretet is gyarapodik. ^35.3De a gyöngék mellé gondoskodjanak segítőkről, hogy ne szomorkodva végezzék ezt a szolgálatot. ^35.4Általában a közösség nagyságához és a helyi viszonyokhoz képest mindenütt legyenek segítők. ^35.5Ha nagyobb a közösség, a házgondnokot mentsék föl a konyhától, és azokat is, mint mondottuk, akik hasznosabb dolgokkal vannak elfoglalva. ^35.6A többiek egymásnak szeretettel szolgáljanak.

^35.7Aki végzett a hetességgel, szombaton tisztogasson: ^35.8a ruhákat, melyekkel a testvérek kezüket és lábukat törlik meg, mossák ki. ^35.9Aki kezdi a hetességet és aki bevégzi, együtt mossák meg mindenkinek a lábát. ^35.10A szolgálatukhoz tartozó felszerelést tisztán és épségben, jegyzék szerint adják vissza a házgondnoknak. ^35.11A házgondnok pedig hasonlóképpen adja át a belépőnek, hogy tudja, mit ad át és mit kap vissza.

^35.12A hetesek az egyszeri, - böjti - étkezés előtt kapjanak a megszabott mennyiségen felül külön italt és kenyeret, ^35.13hogy az étkezés idején zúgolódás és nagy fáradság nélkül szolgáljanak testvéreiknek. ^35.14Ünnepnapokon azonban a mise végéig maradjanak éhgyomorral.

^35.15A kezdő és a végző hetesek vasárnap az imateremben mindjárt a reggeli dicséret után valamennyiük előtt boruljanak térdre és kérjék, hogy imádkozzanak értük. ^35.16A hetességet befejező ezt a verset mondja:

"Áldott vagy, Uram, Istenem,

ki megmentettél és megvigasztaltál engem"

(Dán 3, 52, Zsolt 85, 17).

^35.17Miután ezt háromszor eismételték, s a kilépő áldást kapott, jöjjön a belépő hetes és mondja:

"Istenem, hallgass hívásomra,

Uram, siess segítségemre" (Zsolt 69, 2).

^35.18Ezt is háromszor ismétlik mindnyájan, majd áldás után kezdje el a hetességet.

A mai ciszterci élet 108-109

108. Szent Benedek Regulája nem szól a monostorok egymással való összefogásáról, uniójáról, csak a monostoron belüli élet rendezéséről. A történelem folyamán azonban a monostorok csoportosulásának különböző formái alakultak ki, azzal a céllal, hogy a monostorokban a szerzeteséletet eredményesebben és biztonságosabban lehessen megvalósítani. Az ilyenfajta uniók egy részében a kongregáció megszervezése elhárította az elszigetelődéssel járó veszélyeket, de meghagyta a monostorok jogos önkormányzatát. Másutt viszont központosított szervezeti forma alakult ki, ahol az egyes monostorok egy központi apátságtól függtek, mint pl. Cluny esetében vagy többnyire Molesme alapításainál is.

109. Cistercium alapítói a Charta Caritatisban lefektetett elvek alapján arra törekedtek, hogy egyrészt biztosítsák a monostorok jogos autonómiáját, másrészt a szükséges egységet és kölcsönös segítséget szilárd alapra fektessék az egyetemes káptalan és az évi vizitáció bevezetésével. Amint azonban a Rend nagymértékben megnövekedett és az életkörülmények a századok folyamán sok tekintetben megváltoztak, kialakultak a Rendben a kongregációk, ahogyan azt egész röviden már fentebb felvázoltuk (lásd 25).

Amint az egyetemes káptalan többször kifejezetten megfogalmazta, jelenleg Rendünk ténylegesen az egyházjog értelmében vett monasztikus kongregációkból áll; ezek a következők:

1) a Kasztíliai Kongregáció,

2) az olasz Szent Bernát Kongregáció,

3) az Aragóniai Kongregáció,

4) a Mehreraui Kongregáció,

5) a Szűz Máriáról, Minden Kegyelem Közvetítőjéről nevezett Kongregáció,

6) az Osztrák Kongregáció,

7) a Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásáról nevezett Kongregáció,

8) a Zirci Kongregáció,

9) a Szűz Mária Legtisztább Szívéről Nevezett Kongregáció,

10) a Casamari-i Kongregáció,

11) a Világ Királynőjéről nevezett, azaz Lengyel Kongregáció,

12) a Brazil Kongregáció,

13) a (vietnámi) Szent Család Kongregáció,

14) a (spanyol) Szent Bernát kizárólag női monostorokból álló Kongregáció (Las Huelgas de Burgos).

A Rendhez tartozik még néhány kongregációba nem inkorporált férfi és női monostor.

A női monostorok szövetségei, amelyek pápai jogúak és nagy érdemeket szereztek, munkájukat a monostorok és a Rend érdékében továbbra is folytassák.

36. A BETEG TESTVÉREK

14-05

16-08

18-11

09-02

A

betegekről kell mindenekelőtt és mindenek fölött gondoskodni, és valóban mint Krisztusnak úgy szolgáljanak nekik. ^36.2Hisz ő maga mondta: "Beteg voltam, és meglátogattatok engem" (Mt 25, 36), ^36.3és: "Amit egynek ezen legkisebbek közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek" (Mt 25, 40). ^36.4De másfelől a betegek is gondolják meg, hogy Isten dicsőségére szolgálnak nekik, és fölösleges kívánságaikkal ne szomorítsák meg a nekik szolgáló testvéreket. ^36.5De még így is türelemmel kell elviselni őket, mert ezáltal bőségesebb jutalmat lehet szerezni. ^36.6Az apátnak tehát a legnagyobb gondja legyen arra, hogy semmiképpen el ne hanyagolják őket.

^36.7Ezeknek a beteg testvéreknek legyen külön szobájuk, és egy istenfélő, lelkiismeretes és szorgalmas ápolójuk. ^36.8A fürdők használatát ajánlják föl a betegeknek, ahányszor hasznukra van; az egészségeseknek ellenben és kivált a fiataloknak nehezebben engedjék meg. ^36.9Sőt a húsevést is engedjék meg a teljesen gyönge betegeknek, hogy fölépüljenek. Mihely azoban jobban lesznek, a hústól szokás szerint mindnyájan tartózkodjanak. ^36.10Kiváltképpen pedig nagy gonddal vigyázzon az apát arra, hogy a házgondnokok és ápolók el ne hanyagolják a betegeket. Ő felelős tanítványai bármilyen hibájáért.

A mai ciszterci élet 56

56. A hivatásához hűséges szerzetes a monostor testvéri közösségét Isten családjának tekinti, amelynek ő is tagja. Tudja, hogy Krisztus különös módon jelen van a monostorban, hisz jelen van mindenütt, ahol ketten vagy hárman az ő nevében gyűlnek össze. Ezért életünket az Ősegyház példája szerint akarjuk alakítani. Ez egy szívet és egy lelket kíván, nemcsak az imádságban, az Apostolok tanításában, a kenyértörés közösségében, az anyagi javak közös birtoklásában, hanem a célok, feladatok, tevékenységek és a felelősség közös vállalásában is. Az Apostol együtt akart örülni az örvendezőkkel, együtt sírni a sírókkal. Így vegyünk mi is részt minden rendtárs sikerében és kudarcában, örömében és bánatában, jó és rossz sorsában. De mindenekelőtt a monostor lelkiélete legyen közös gondunk, érezzük felelősnek magunkat minden egyes rendtárs örök üdvösségéért és hivatásának betöltéséért. Így a közös élet már magában is tágabb értelemben vett lelki irányítást ad: megerősíti a gyengéket, bátorítja a kishitűeket, buzgóságra serkenti a lanyhákat, és minden nap mindannyiunk számára hirdeti szolgálatunk értékeit.

37. AZ ÖREGEK ÉS A GYERMEKEK

15-05

17-08

19-11

10-02

H

abár az emberi természet is könyörületre hajlik ezen életkorokkal, tudniillik az öregekkel és a gyermekekkel szemben, mégis a Regula tekintélyével is gondoskodnunk kell róluk. ^37.2Mindig vegyék tekintetbe bennük a gyöngeséget, és semmiképpen se alkalmazzák rájuk a Regula szigorúságát az ételekben, ^37.3hanem legyenek jóságos figyelemmel irántuk, és a szabályszerű időnél előbb kapjanak valami ételt.

A mai ciszterci élet 32

32. Korunkban sokkal inkább tudatában vagyunk az emberi személy méltóságának és szabadságának, mint azelőtt. Tudjuk, hogy Isten nem erőszakkal, hanem szeretettel von magához bennünket és személyes döntéseket kér tőlünk. A mai ember méltán elvet olyan előírásokat, amelyek a személy szabadságát elnyomják, mert senki nem tehet Istennek kedves dolgot, ha erőszakkal vagy megfélemlítéssel kényszerítik rá. A lélektan tudománya is világosan bebizonyította, milyen jelentősége van az egész életre a személyiség kibontakozásának, amit szerzetesi életünkben is igen komolyan kell vennünk.

38. A HETES FELOLVASÓ

16-05

18-08

20-11

11-02

A

testvérek étkezésénél nem szabad hiányoznia a felolvasásnak. De ne ragadja senki csak úgy alkalomszerűen kezébe a könyvet, hogy abból olvasson, hanem aki egész héten át felolvasó lesz, az vasárnap kezdje meg a feladatát. ^38.2A kezdő a mise és áldozás után kérje mindnyájuk imádságát, hogy Isten fordítsa el tőle a felfuvalkodottság szellemét. ^38.3És mindnyájan mondják az imateremben ezt a verset háromszor, de úgy, hogy ő kezdje:

"Uram, nyisd meg ajkamat,

És szám hirdeti dicséretedet" (Zsolt 50, 17).

^38.4És miután így áldást kapott, kezdje meg munkáját mint felolvasó.

^38.5Az asztalnál a legnagyobb csend legyen, hogy ott senkinek suttogását vagy szavát ne lehessen hallani, csak a felolvasóét. ^38.6Ami pedig evés vagy ivás közben szükséges, abban úgy szolgálják ki egymást kölcsönösen a testvérek, hogy senki se legyen kénytelen kérni valamit. ^38.7Ha mégis valamire szükség volna, akkor inkább valami jeladással kérjék, semmint szóval. ^38.8Ne is merjen ott senki magáról az olvasmányról vagy más valamiről kérdezőködni, hogy alkalom se adassék a beszédre. ^38.9Kivéve, ha esetleg az elöljáró akarna épülés végett valamit röviden mondani.

^38.10A hetes felolvasó testvér pedig, mielőtt elkezdene olvasni, kapjon egy kis kevert bort a szentáldozás miatt, és hogy nehezére ne essék a böjtölést elviselni. ^38.11Utána pedig a konyhai hetesekkel és felszolgálókkal egyék. ^38.12A testvérek egyébként ne sorrend szerint olvassanak, hanem csak olyanok, akik a hallgatók épülésére szolgálnak.

A mai ciszterci élet 110-112

110. A szubszidiaritás és a jogos pluralizmus elvének nagy jelentősége van a kongregációk szervezetében. Amit az egyes monostorok a maguk részéről megfelelő hozzáértéssel és a helyi körülmények alaposabb ismeretében jól el tudnak végezni, azt rájuk kell hagyni. A kongregáció szerveinek az a feladata, hogy az egyes közösségek munkáját testvéri tanáccsal és gyakorlati segítséggel támogassák, erőfeszítéseiket a közös célok érdekében összehangolják, az esetleg jelentkező visszaéléseket kijavítsák, és a közösségeket az egyházi és világi hatóságoknál képviseljék. A pluralizmus elve alapján az egyes monostorok sajátos jellegét és munkakörét el kell ismerni és az istenadta tehetségek sokféleségét a közös célokért való összefogás felé irányítani, anélkül azonban, hogy a kongregáció egysége veszélybe kerülne.

111. A pluralizmus elve ellenére a kongregáció monostorait a jogi szervezet kötelékén túl rendszerint az eszmények bizonyos közössége is összeköti. Ennek az eszménynek és az eléréséhez szükséges főbb eszközöknek felvázolása kapjon helyet az egyes kongregációk konstitúciójában, amelyet a kongregációs káptalan állít össze az egyes közösségek megkérdezése után és a Szentszék hagy jóvá. Ezért mindenegyes kongregáció konstitúcióját mint életünk közvetlen és konkrét normáját hűségesen meg kell tartanunk.

112. Monostorainknak a kongregációs káptalan és a prézesapát vezetése alatt való egybefogásának fő céljai a következők: hogy a ciszterci élet monostorainkban gazdagabban virágozzék, a szerzetesi fegyelmet biztosabban meg lehessen őrizni, szükség esetén gyorsabban tudjanak egymásnak testvéri segítséget nyújtani; ha szükség van rá, az egyes közösségek erőit össze lehessen fogni nagyobb arányú tervek közös munkával való megvalósítására; ami a monostorok életét akadályozza, hatékonyabban el tudják hárítani; azokat a feladatokat, amelyeket a mai Egyház és társadalom elvár a monostoroktól, biztosabban és könnyebben el lehessen végezni. Ezen közös célkitűzések mellett az egyes kongregációknak lehet valami sajátos célja is, és azt a konstitúcióban világosan meg kell jelölni.

39. AZ ÉTEL MÉRTÉKE

17-05

19-08

21-11

12-02

Ú

gy hisszük, hogy minden étkezésre, akár tizenkét órai, akár délután három órai, elég lesz két főtt étel az egyesek különféle gyöngeségei miatt; ^39.2hogy aki talán az egyikből nem tud enni, a másikból lakjék jól. ^39.3Tehát két főtt étel elég legyen minden testvérnek. De ha lehet valahonnan szerezni gyümölcsöt vagy friss zöldségféléket, adjanak harmadik fogást is. ^39.4A kenyérből egy font elég legyen napjában , akár egy étkezés van, akár ebéd és vacsora. ^39.5Ha vacsora is van, a házgondnok a font kenyérnek egyharmadát tegye el, és vacsorára adja oda. ^39.6Ha a munka esetleg nehezebb volna, akkor az apát hatalmára és megítélésére van bízva, hogy ha kívánatos, valamivel többet adjon. ^39.7De mindenesetre kerüljék a mértéktelenséget, hogy a szerzetes gyomrát soha meg ne terhelje. ^39.8Semmi sem ellenkezik ugyanis annyira a keresztény emberrel, mint a mértéktelen evés és ivás, ^39.9ahogy a mi Urunk mondja: "Vigyázzatok, hogy szívetek el ne nehezedjék a mértéktelenségben" (Lk 21, 34).

^39.10Fiatalabb korú gyermekeknek azonban ne ugyanolyan mennyiséget adjanak, hanem kevesebbet, mint a felnőtteknek, és mindenben legyenek takarékosak.

^39.11A négylábú állatok húsának evésétől pedig mindnyájan teljesen tartózkodjanak, az egészen gyönge betegek kivételével.

A mai ciszterci élet 113-114.118

113. A kongregáción belül a kongregációs káptalan képviseli a legfőbb hatalmat, a fentebb kifejtett elvek figyelembevételével. Szavazati joggal rendelkező tagjai a nagyobb elöljárók (superiores maiores) mellett a delegátusok is, akiket a kongregációs konstitúció előírásai szerint a kongregáció összes tagjai választottak erre a feladatra.

114. A kongregációs káptalan elsődleges feladata, hogy a testvéri tanácskozás és törvényhozás fóruma legyen, azzal a céllal, hogy

a) kidolgozza a mi korunknak megfelelő konstitúciót, világosan meghatározva a kongregáció közös céljait, eszményeit, munkaterületeit;

b) összeállítsa és közzétegye a szokások gyűjteményét, és más értelmezéseket és utasításokat, amelyek a kongregációs konstitúció elveit a helyi viszonyokhoz és az idők követelményeihez alkalmazzák;

c) megvizsgálja a szerzetesélet és munka új lehetőségeit, az egyes monostorok ezen a téren szerzett tapasztalatairól és kezdeményezéseiről a többieket is tájékoztassa és azokat összehangolja;

d) közös erővel végrehajtandó terveket és elgondolásokat dolgozzon ki, és a nehézségek megoldását közös erőfeszítéssel igyekezzék megtalálni;

e) az anyagi és személyi erőforrások jobb, ésszerűbb felhasználását előmozdítsa.

A közjó minél eredményesebb szolgálata érdekében a kongregációs káptalan elég gyakran tartson gyűlést, és ha hasznosnak látszik, a káptalani tagok időnként más formában is jöjjenek össze megbeszélésre.

118. A kongregációknak életbevágó jelentősége van Rendünkben. Egyrészt az egyes monostorok túl kicsinyek és gyengék ahhoz, hogy mindenkitől függetlenül és csak önmagukra támaszkodva tudjanak élni és dolgozni; másrészt a Rend olyan sokféle obszervanciát, életformát és munkakört foglal magába, hogy teljesen egyöntetű törvényekkel és módszerekkel általában nem lehet kormányozni. Ezért a kongregáció az az élő és konkrét gyakorlati egység (vagy azzá kell lennie), amely több, azonos eszményeket követő és hasonló munkát végző szerzetesházat összefog. Ebből nyilvánvaló, hogy mennyire fontosak és hasznosak a kongregációk Rendünk szerkezetében.

40. AZ ITAL MÉRTÉKE

18-05

20-08

22-11

13-02

K

inek-kinek saját ajándéka van Istentől, az egyiknek így, a másiknak meg amúgy (1 Kor 7, 7). ^40.2Éppen ezért némi töprengéssel rendelkezünk mások táplálkozásának mértékéről. ^40.3Mégis, ha tekintetbe vesszük az erőtlenek gyöngeségét, azt tartjuk, hogy minden egyesnek elég lesz napjában egy hemina bor. ^40.4Akinek azonban Isten megadja az önmegtartóztatás türelmét, tudják meg, hogy külön jutalmuk lesz érte.

^40.5Ha a helyi viszonyok, a munka vagy a nyári hőség miatt többre lenne szükségük, azt az elöljáró ítélje meg. De mindenképpen ügyeljenek arra, hogy sokat ne igyanak, vagy éppen meg ne részegedjenek. ^40.6Bár azt olvastuk, hogy "a bor egyáltalán nem való szerzeteseknek", de mivel korunkban lehetetlen a szerzeteseket erről meggyőzni, legalább abban egyezzünk meg, hogy ne igyunk a telítettségig, hanem mértékletesebben; ^40.7hiszen "a bor elszakítja Istentől még a bölcseket is" (Sir 19, 2).

^40.8Ahol azonban a helyi viszonyok úgy hozzák, hogy a felemlített mennyiség sem kapható, hanem sokkal kevesebb vagy éppen semmi, áldják ezért az Istent, akik ott laknak, és ne zúgolódjanak. ^40.9Különösen tehát arra intjük őket, zúgolódás nélkül éljenek.

A mai ciszterci élet 119-120

119. Kongregációink a Ciszterci Rendben egyesülnek egyrészt a közös cél és eszmény révén, másrészt a közös jogi szerkezet és kormányzati szervek által. Ennek az uniónak főcélja egymás lelki és gyakorlati támogatása a monasztikus élet ápolásában és fejlesztésében.

A történelmi fejlődés különbözősége, valamint a művelődési és társadalmi körülmények sokfélesége következtében kongregációink elég jelentős eltéréseket mutatnak mind a monasztikus élet formáiban és hagyományaiban, mind a gyakorlati munka feladataiban. Ezek a különbségek azonban nem teszik lehetetlenné a Rend egységét egy magasabb síkon; sőt ha a sokféle isteni adományt egymás szolgálatába állítják és egymással megosztják, azok elősegítik a rendi élet frissességét és termékenységét. Nagyon fontos tehát, hogy felismerjük ennek a pluralizmusnak pozitív jelentőségét, és hogy a különböző, de egymást kiegészítő erőket gyakorlati és eredményes együttműködésre fogjuk össze.

120. A Rend egyetemes káptalanja a testvéri tanácskozás, törvényhozás és igazságszolgáltatás központi szerve, de annak a törvényes autonómiának sérelme nélkül, amely az egyetemes vagy különleges jog szerint mindenegyes kongregációt és monostort megillet.

Az egyetemes káptalan feladata a közös rendi eszmény felé való törekvést elősegíteni, vagyis

a) megfogalmazni és kifejteni azokat az alapvető értékeket, amelyek közös (keresztény, szerzetesi, monasztikus, ciszterci) hivatásunkat alkotják, mégha ezeket az eszményeket nem mind tudják azonos módon megvalósítani;

b) hathatósan előmozdítani a kongregációk közti kapcsolatokat, a kölcsönös segítségnyújtást, a közös munkaterületeken való együttműködést.

41. MIKOR KELL ÉTKEZNI?

19-05

21-08

23-11

14-02

A

szent húsvéttól egészen pünkösdig déli tizenkét órakor étkezzenek a testvérek, és este vacsorázzanak. ^41.2Pünkösdtől pedig egész nyáron át, ha nincs mezei munkája a szerzeteseknek, vagy a nyár szertelen hősége nem lankasztja őket, minden szerdán és pénteken három óráig böjtöljenek; ^41.3a többi napokon tizenkét órakor ebédeljenek. ^41.4Ezt a tizenkétórai ebédet továbbra is tartsák meg, ha mezei munkával vannak elfoglalva, vagy ha túlságosan nagy a nyári hőség, de ezt az apát ítélje meg. ^41.5Olyan bölcs tapintattal intézzen mindent, hogy egyfelől a lelkek üdve biztosítva legyen, másfelől a testvéreknek ne legyen okuk munkájukat zúgolódva végezni. ^41.6Szeptember 14-től a negyvennapi böjt kezdetéig mindig délután három órakor étkezzenek. ^41.7A negyvennapi böjtben pedig egészen húsvétig vesperás után egyenek. ^41.8A vesperást magát úgy végezzék, hogy az étkezésnél ne legyen szükség mécses-világításra, hanem még napvilágnál végezzenek mindent. ^41.9De más időben is, akár a vacsorát, akár az egyszeri étkezés idejét úgy végezzék, hogy minden napvilágnál történjék.

A mai ciszterci élet 121-122

121. Az egyetemes káptalan szoros értelemben vett törvényalkotó szerepe ma is nagyfontosságú, de manapság már nem az az elsődleges feladata. Szerzetesközösségeink életformáinak és munkafeladatainak sokfélesége, valamint az életkörülmények igen gyors változása miatt a szoros értelemben vett törvények által-való egyöntetű szabályozás többnyire lehetetlen vagy hiábavaló. Az egyetemes káptalan tehát csak ritkán fog az egyetemes rendre kötelező törvényeket hozni, és azokban is csak az általános szabályokat fogja lefektetni, amelyeket aztán az egyes területek vagy kongregációk szükségletei szerint lehet alkalmazni. Míg az egyetemes káptalan törvényhozó szerepe a jövőben valamelyest leszűkül, egyéb fentebb említett feladatai (a Rend céljainak és értékeinek értelmezése; testvéri tanácskozás a közös ügyekben való kölcsönös támogatásról) sokkal nagyobb jelentőséget nyernek.

122. A Rend első századaiban, a Charta Caritatis és a római pápák előírásai szerint, évenként tartottak egyetemes káptalant. A mi korunkban ritkábban, ötévenként van egyetemes káptalan: ennek oka egyrészt az, hogy többször tartanak kongregációs káptalant, másrészt hogy az egyetemes káptalannal járó útiköltségek sokak számára súlyos terhet jelentenek. A rendi szinódus azonban gyakrabban ülésezik.

A rendi szinódus összehívásának az a célja, hogy az egyetemes Rendre tartozó ügyeket megvitassa és döntésre az egyetemes káptalan elé terjessze, egyes sürgős ügyekben előzetes határozatot hozzon, amíg a következő káptalan végleges döntést hoz, a rendi konstitúció szabályai szerint.

Ezenkívül a szinódus feladata az is, hogy a Szentszék vagy a rendi egyetemes káptalan által előírt dolgok végrehajtását szükség szerint sürgesse; bizonyos adatokat a Rend helyzetéről összegyűjtsön, hogy így a Rend javáról gondoskodni lehessen, és végül hogy a generális apát jelentését a Rend állapotáról és a prézesapátok jelentését kongregációjuk állapotáról meghallgassa.

42. A KOMPLETÓRIUM UTÁN SENKI SE BESZÉLJEN

20-05

22-08

24-11

15-02

M

inden időben csöndre kell törekedniük a szerzeteseknek, de főként az éjszakai órákban. ^42.2Azért minden időben, akár böjt, akár kétszeri étkezés van, a következőket rendeljük: ^42.3ha kétszeri étkezés van, ahogy felkeltek a vacsorától, üljenek le mindnyájan együtt, és az egyik olvasson föl a "Beszélgetések"-ből vagy "Az atyák életé"-ből vagy esetleg valami mást, amin épülnek a hallgatók. ^42.4De ne olvassák a Heptateuchust, sem pedig a Királyok Könyvét, mert ez a gyenge lelkeknek nem lesz hasznára, ha ebben az időben a Szentírásnak ezeket a könyveit hallgatják. De más időbekben ezeket is olvassák. ^42.5Ha pedig böjti nap van, kis szünetet tartva a vesperás elmondása után, kezdjenek hozzá a "Beszélgetések" olvasásához, amint mondtuk, ^42.6és olvassanak el négy-öt lapot, vagy amennyit az idő enged. ^42.7Míg ez az olvasás tart, valamennyien jöjjenek egybe, még az is, aki esetleg valami rábízott dologgal volt elfoglalva. ^42.8Ha tehát így mindnyájan együtt vannak, imádkozzák el a kompletóriumot, és a kompletóriumból kijőve már senkinek se legyen szabad egy szót sem szólnia. ^42.9Ha valakit rajtakapnának, hogy a hallgatásnak ezt a szabályát megszegte, súlyos büntetés érje; ^42.10kivéve ha az érkező vendégek miatt lenne szükség beszédre, vagy az apát parancsolna valakinek valamit. ^42.11De még ez is a legnagyobb komolysággal és szerény mérséklettel történjék.

A mai ciszterci élet 124-125

124. Rendünknek nyilvánvalóan sok közös vonása van főleg a többi monasztikus renddel, főleg a Szigorúbb Obszervanciájú Ciszterci Renddel ( a trappistákkal). Ezért nagyon fontos, hogy a minden monachust közösen érintő kérdésekben együttműködjünk velük. Ilyenek például: a monasztikus örökség tanulmányozása, a liturgia fejlesztése; a közösségi élet, a napirend, a gyakorlati vezetés megfelelő formáinak megtalálása. Ezenfelül imádkozzunk egymásért, szívesen nyújtsunk testvéri segítséget, és a Rend, a kongregációk és az egyes monostorok híreit alkalmas módon velük is közöljük.

125. Rendünket, annak kongregációit, és monostorainkat férfi és női tagjaikkal együtt a római pápák, az egész egyházra kiterjedő primátusuk alapján kivették a helyi püspökök joghatósága alól, bár nem mindenütt ugyanabban a mértékben. Ennek az volt a célja, hogy biztosítva legyen a monasztikus életnek a Rend sajátos szelleme szerinti kifejlesztése. Ez az exemptio azonban nem akadálya annak, hogy monostoraink bizonyos dolgokban a püspökök joghatósága alá tartozzanak az egyetemes és helyi jog előírásai szerint; sem pedig annak, hogy monostoraink, saját hivatásuknak megfelelően, a helyi egyházzal szorosan együttműködjenek.

A római pápa és a püspökök, mint az apostolok utódai iránt mindig készséges odaadást és tiszteletet akarunk tanúsítani és szolgálatukra állni, amennyiben hivatásunk figyelembevételével képesek és kötelesek vagyunk megtenni. Igen fontos, hogy az apostoli munkában meglegyen a hierarchiával és az egész egyházmegyei és szerzetes papsággal a megfelelően szabályozott együttműködés, amelyet egyházmegyei zsinatokon és más hasonló találkozókon lehet eredményesen kialakítani.

Ezzel hozzájárulunk ahhoz az Egyházon belüli egységhez, amely kell hogy nekünk is szívügyünk legyen. Ez az összetartozás különös erővel jut kifejezésre a szentmise áldozatban, amelyben napról napra imádkozunk az Egyház vezetőiért és Isten egész népéért.

43. AZOKRÓL, AKIK AZ ISTENSZOLGÁLATRA VAGY AZ ÉTKEZÉSRE KÉSVE ÉRKEZNEK

21-05

23-08

25-11

16-02

M

ihelyt meghallják az istentiszteletre hívó jelet, azonnal hagyjanak ott mindent, ami kezükben van és a legnagyobb gyorsasággal induljanak, ^43.2de mégis nyugodtan, hogy a komolytalanságra ne adjanak okot.

^43.3Az istenszolgálatnak tehát semmit eléje ne tegyenek.

^43.4Ha valaki a vigiliára a kilencvennegyedik zsoltár "Dicsőség"-e után érkezik, - és ezért akarjuk azt, hogy ezt a zsoltárt szünetekkel és lassan mondják -, az ilyen ne álljon helyére a karban, ^43.5hanem valamennyi közt utolsónak álljon, vagy arra a helyre, amelyet az apát az ilyen hanyagok számára külön kijelölt, hogy láthassa ő is, meg a többiek is, ^43.6míg az istenszolgálat végeztével nyilvános elégtétellel nem vezekelt. ^43.7Azért tartjuk jónak azt, hogy az utolsó helyen vagy elkülönítve álljon, hogy így mindenki lássa őt, és már szégyenérzetből is megjavuljon. ^43.8Mert ha az imatermen kívül maradnak, lenne is olyan köztük, aki újra lefekszik és alszik, vagy esetleg kint leül és beszélget, s így alkalmat ad a gonosznak. ^43.9Azért hát menjenek csak be, hogy legalább az egészet el ne veszítsék. ^43.10Aki pedig napközben az istenszolgálatra a vers és az azt követő első zsoltár "Dicsőség"-e után sem érkezik oda, a fentebb mondott szabály szerint utolsónak álljon, ^43.11és míg elégtételt nem adott, ne merészeljen a zsoltározók kórusához csatlakozni, hacsak az apát neki erre megbocsátóan engedélyt nem ad, ^43.12de ezt is csak úgy, ha a bűnös eleget tesz érte.

^43.13Aki pedig az étkezéshez nem ér oda a vers előtt, hogy valamennyien egyszerre mondják a verset és az imádságot, és együtt üljenek az asztalhoz, ^43.14még pedig a saját hanyagsága vagy hibája miatt nem ér oda, két ízben intsék meg. ^43.15Ha mégsem javul meg, ne engedjék, hogy a közös étkezésen részt vegyen, ^43.16hanem a többiek közösségétől elkülönítve egymagában étkezzen; a borból járó részt is vonják meg tőle, míg elégtételt nem ad és meg nem javul. ^43.17Hasonlóképpen bűnhődjék az is, aki nincs jelen azon a versen, amelyet az étkezés után szoktak mondani.

^43.18Senki se merészeljen az előírt óra előtt vagy után valami ételt vagy italt magához venni. ^43.19De ha az elöljáró valakit valamivel megkínál, és ő nem akarja elfogadni, ha később megkívánja is, ne kapja meg azt sem, amit előbb visszautasított, se valami mást, míg megfelelő elégtételt nem ad.

A mai ciszterci élet 88

88. A monasztikus közösségnek, mint láttuk, szüksége van bizonyos jogi struktúrára és törvények révén történő életirányításra, de ezek nem lehetnek célok önmagukban, hanem csak fontos eszközök a monasztikus élet céljainak szolgálatában. A törvény az életért van, és nem megfordítva, a törvényes intézményeknek és előírásoknak az egyesek és a közösségek életét kell szolgálniuk, céljaik elérését elősegíteniük és támogatniuk, nem pedig akadályozniuk vagy elfojtaniuk. Manapság nemcsak a polgári társadalomban, hanem az Egyházban és a szerzetesközösségekben is sokfelé nyugtalanság és a vezetés iránti bizalmatlanság tapasztalható. Ennek fő oka az, hogy a törvények és intézményes formák gyakran nincsenek összhangban a mai valóságos helyzettel és az élet jogos követelményeivel, és az emberek szemében elavult, idegen, értelmetlen előírásoknak tűnnek. A megfelelő szervek feladata arról gondoskodni, hogy a törvények és intézmények valóban elősegítsék és támogassák a közösségek mai életét, és elavult vagy helytelen formájukkal ne gátolják az élet fejlődését. Ezt egyébként a II. Vatikáni Zsinat is megkívánja tőlünk, amikor úgy intézkedik, hogy a monostorok, kongregációk és a Rend konstitúcióit és kormányzatát vizsgálat alá vessük és az elavult előírásokat kiküszöböljük.

44. HOGYAN TEGYENEK ELEGET A KIKÖZÖSÍTETTEK?

22-05

24-08

26-11

17-02

A

kit súlyos vétségért tiltottak ki az imateremből és el a közös asztaltól, az abban az időpontban, amikor az imateremben az istenszolgálatot befejezik, az imaterem ajtaja előtt boruljon le, de ne szóljon semmit; ^44.2és maradjon arcával a földre borulva az imateremből kijövők lába előtt. ^44.3És ezt mindaddig tegye, míg az apát az elégtételt megfelelőnek nem tartja. ^44.4Amikor pedig az apát parancsára bemegy, boruljon le magának az apátnak és aztán a többieknek lába elé, hogy imádkozzanak érette. ^44.5És akkor, ha az apát parancsolja, fogadják be a kórusba, arra a helyre, melyet az apát kijelöl számára. ^44.6De mindenesetre zsoltárt, olvasmányt vagy más valamit még ne merészeljen az imateremben énekelni, míg az apát erre újra parancsot nem ad. ^44.7És minden imaórában, amikor az istenszolgálatot befejezik, boruljon le a földre azon a helyen, ahol áll, ^44.8és így tegyen eleget, míg az apát újra meg nem parancsolja neki, hogy most már hagyja abba az elégtételadást.

^44.9Akiket kis hibákért csak a közös asztaltól tiltottak el, az imateremben tegyenek eleget, és ezt tegyék az apát intézkedéséig, ^44.10míg meg nem áldja őket, és azt nem mondja: Elég.

A mai ciszterci élet 89

89. Annak érdekében, hogy a kormányzati rendszer és a törvényhozás valóban az élet segítésére szolgáljon, a következő pontokat kell szem előtt tartanunk:

a) Ne szaporítsuk a törvényeket

A cselekvés és kezdeményezés szabadságát nem szabad aprólékos előírásokkal túlságosan megkötni. Csak olyan téma legyen törvényhozás tárgya, amely bizonyosfokú egyöntetűséget követel a cselekvésben vagy a közös célok érdekében az erők összehangolását kívánja. A többit a helyi elöljárók vagy tisztségviselők felelősségére vagy a rendtársak szabad és felelősségteljes döntésére kell bízni.

b) A törvényeket folyamatosan az életkörülményekhez kell alkalmazni

Az élet körülményei, kívánalmai, feleletei folytonosan változnak, és a mi korunkban ezek a változások különösen gyorsak és mélyrehatók. Ezért az élet alakításának és rendezésének eszközeit, vagyis a törvényeket és jogi intézményeket is újra meg újra felül kell vizsgálni és meg kell újítani. Olyan eszközök és intézmények is, amelyek valamikor hasznosnak, sőt kiválónak látszottak, a megváltozott körülmények között elveszíthetik régi jelentőségüket és hasznosságukat, sőt a fejlődés akadályai lehetnek. Bár az alapítóknak a monasztikus élet megszervezésére és jogi szerkezetére vonatkozó célkitűzéseit és előírásait nagyra kell becsülnünk, de még azokat sem lehet változatlan és örökérvényű normáknak tekintenünk, mert azok is a maguk korának változó körülményeivel állnak kapcsolatban. Okosan meg kell tehát vizsgálnunk, megfelelnek-e és mennyire felelnek meg az élet új követelményeinek.

A törvények és életszabályok felülvizsgálását nem szabad addig halogatnunk, amíg a túlságosan merev vagy elavult szabályok miatt a közösség életereje elvész és a rendtársak között veszélyes feszültségek lépnek fel. Magukban a konstitúciókban és helyi statútumokban kapjanak helyet azok a törvényes módszerek és eljárásmódok, amelyek révén az egyes közösségek a törvények revízióját és megváltoztatását kérelmezhetik és végrehajtják.

c) A törvény folytonossága: a hagyományt szem előtt kell tartani

Akármennyire sokszínű és változékony az emberi élet, mégis bámulatos folytonosság és kitartó szívósság van benne. Nekünk is vigyáznunk kell életformánk formálásában, hogy azt a teljes értelemben vett ciszterci hagyományt, amelyről már szóltunk, el ne vessük és így a monasztikus élet folytonosságát meg ne szakítsuk. Amennyire káros az elavult szervezeti formákat és meg nem felelő törvényeket mindenáron megőrizni, annyira veszedelmes lenne elszakadnunk hagyományunk értékeitől és a korszerű megújulás nevében életünk alapvető elemeit felforgatni. Tehát a jogi szervezet felülvizsgálása és új törvények alkotása során is hasznosítanunk kell az elmúlt századok tapasztalatait és meg kell őriznünk a hagyománnyal való természetes folytonosságot és összhangot. Arra azonban vigyáznunk kell, hogy a hagyományhoz való hűség ne vezessen mozdulatlansághoz vagy hamis biztonságérzethez, és ne tegyen vakká az élet új követelményei iránt, akár az Egyházban, akár a mai társadalomban.

d) Végrehajtható normákat kell felállítani

A törvények és más határozatok csak akkor szolgálják a gyakorlati életet, ha ésszerűen végrehajtható cselekvési normát állítanak fel. Ha ugyanis túlságosan nehéz vagy a mai embertől távolálló dolgokat írnak elő, akkor könnyen a törvények elhanyagolását idézik elő, vagy pedig a jó szándékú embereket is elkeserítik azzal, hogy elviselhetetlen terhet raknak a vállukra.

Legyen tehát a törvény egyszerű és világos, mert túlságos bonyolult vagy homályos fogalmazású megzavarja az élet normális menetét. Vegye mindig tekintetbe monostoraink és rendtársaink valós helyzetét; ne kötelezze őket olyasmire, ami életformájuktól teljesen távol áll és számukra idegen; viszont ne hagyja jóvá a fennálló hiányosságokat és hibákat. Legyen a törvény mértéktartó; mutassa meg inkább pozitíven a helyes utat, ne csak a helytelentől igyekezzen elrettenteni; így a jó szándékú szerzetesek készséges szívvel tudják teljesíteni. Ugyanez a meggondolás arra is figyelmeztet, hogy a cselekvés normáját sokszor nem lehet szigorúan vett törvények és előírások útján meghatározni, hanem inkább hajlékonyabb útmutatások révén, amelyek több lehetséges eljárásmódot is bemutathatnak.

45. AZOKRÓL, AKIK AZ IMATEREMBEN KÖVETNEK EL HIBÁT

23-05

25-08

27-11

18-02

H

a valaki zsoltár, responsorium, antifóna mondása alatt vagy olvasány közben követ el hibát, hacsak ott valamennyiük előtt elégtételadással meg nem alázza magát,- nagyobb büntetéssel lakoljon ^45.2azért, mert nem akarta alázatosan kijavítani azt, amit hanyagságból vétett. ^45.3A gyermekek az ilyen hibáért kapjanak verést.

A mai ciszterci élet 90

90. A modern életkörülmények azt kívánják, és a II. Vatikáni Zsinat is sürgeti, hogy a törvények előkészítésében és a közösséget érintő döntések kialakításában a közösség minden tagjának legyen valami része. A közösség tagjai joggal idegennek érzik az életüket irányító szabályokat és határozatokat, ha mindent az elöljáró vagy néhány tanácstag ítélete dönt el. Az összes tagok részvételének különböző formája és mértéke lehet pl. egyesek és közösségek előzetes megkérdezése; a konventgyűlési tárgyalás és szavazat, egyes tisztségviselők és delegátusok választása, javaslatok előterjesztésének a joga stb. Az azonban mindenkép szükséges, hogy mindenütt, a rendi szervezet minden szintjén kialakuljanak a tényleges, aktív részvétel megfelelő formái.

46. AZOKRÓL, AKIK BÁRMI MÁS DOLOGBAN HIBÁZNAK

24-05

26-08

28-11

19-02

H

a valaki bármilyen munka közben: a konyhában, az éléskamrában, a tálalóban, a sütőhelyen, a kertben, valamilyen mesterségben, vagy bármilyen más helyen hibát követ el, ^46.2vagy valamit eltör, elveszít, vagy akárhol másvalamit vét, ^46.3és azt az apát és a közösség előtt tüstént nem jelenti, önként eleget nem tesz, és hibáját föl nem tárja, ^46.4ha más által tudódik ki, a nagyobb büntetéssel sújtsák.

^46.5Ha azonban valami titkos, lelki bűnről van szó, azt csak az apát - vagy a lelki atyák alőtt - tárja fel, ^46.6aki meg tudja gyógyítatni a saját és mások sebeit, és nem tárja föl, nem hozza nyilvánosságra azokat.

A mai ciszterci élet 91

91. A törvények és más írott normák a monasztikus életnek inkább az általános, tartós vonásait szabályozzák; viszont a mindennapos élet gyakorlati irányítása és az egyes esetek eldöntése nagyrészt az elöljárók és tisztségviselők személyes hatáskörébe tartozik. Ennek a hatalomnak a gyakorlása manapság kétségtelenül nehezebb és bonyolultabb, mint azelőtt volt, egyrészt mivel mások az életkörülmények, másrészt mivel a modern embernek a hatalomhoz való viszonya megváltozott.

Az életviszonyok rendkívül gyors változása és fejlődése következtében, amelyet alig lehet világosan előrelátni, még kevésbé általános érvényű törvényekkel szabályozni, igen sok ügy az elöljáró azonnali, személyes döntését kívánja meg, mégpedig meglehetősen bonyolult és szakmai jártasságot kívánó kérdésekben. Másrészt a mai ember kevesebb tisztelettel tekint ugyan az elöljárói tisztségre, mint ilyenre, de gyakran rendkívüli emberi képességet és tökéletességet vár el az elöljáróktól, és tévedéseiket vagy fogyatékosságaikat nyíltan és keményen bírálja, a parancs értelmét világosan akarja látni és nem engedelmeskedik egykönnyen, ha a parancs egyéni belátásával vagy érdekével ellenkezik.

Akik a közösségben hatalmat gyakorolnak, kétségkívül nehéz feladatot vesznek magukra, de munkájuk mégsem hiábavaló, sőt ha a kormányzás megfelelő formáit és módszereit kialakítják, munkájuk manapság eredményesebb lehet, mint bármikor azelőtt. Korunkban ugyanis a rendtársak sokkal készségesebbek arra, hogy őszintén és tevékenyen közreműködjenek, hogy megosszák az elöljárókkal a közjó előmozdításának gondját, és erre a szerepre sokkal jobb a felkészültségük is.

47. AZ ISTENSZOLGÁLAT IDEJÉNEK JELZÉSE

25-05

27-08

29-11

20-02

A

z istenszolgálat idejének jelzéséről éjjel is, nappal is az apát gondoskodjék. Vagy maga jelezze, vagy egy igen pontos testvérre bízza ezt a gondot, hogy mindent a maga idejében végezzenek.

^47.2A zsoltárokat pedig és az antifónákat az apát után sorrendjük szerint azok énekeljék, akiknek ezt meghagyta. ^47.3Énekelni azonban vagy felolvasni ne merjen senki, csak az, aki teljesíteni tudja ezt a feladatot, úgy hogy a hallgatók épüljenek. ^47.4Ezt alázattal, komolysággal és szent félelemmel végezze, akinek az apát megparancsolja.

A mai ciszterci élet 92

92. Ez az újfajta vezetés megkívánja:

a) hogy az elöljárók a társakat tájékoztassák a monostor vagy a rend ügyeiről; a nehézségeket és problémákat nyíltan és őszintén tárják fel, véleményüket és javaslataikat kérjék ki és ismerjék meg;

b) hogy ne féljenek az okos bírálattól és ne vonakodjanak megtenni a szükséges változtatásokat;

c) hogy felismerve munkakörük bonyolultságát és sokoldalúságát, és azt a tényt, hogy nem képesek mindent egymagukban elvégezni, osszák meg feladataikat hozzáértő rendtársaikkal és szívesen kérjék ki tanácsaikat;

d) hogy az egyes társaknak, de főképpen a tisztségviselőknek és különös feladattal megbízottaknak széleskörű cselekvési szabadságot adjanak, és a rájuk bízott munkakörben való illetékességüket tiszteletben tartsák, egyúttal azonban kívánják meg, hogy pontosan beszámoljanak arról, aminek gondozását vagy elvégzését rájuk bízták.

48. A MINDENNAPI TESTI MUNKA

RB 48,1-9

26-05

28-08

30-11

21-02

A

tétlenség a lélek ellensége. Ezért a testvérek a megállapított időben foglalkozzanak testi munkával, más órákban pedig szent olvasmányokkal.

^48.2Úgy hisszük, hogy az időt mindkettő számára következőképpen oszthatjuk be: ^48.3Húsvéttól október elsejéig menjenek ki a testvérek reggel, és a primától körülbelül tíz óráig végezzék el a szükséges teendőket. ^48.4Tíztől egészen szextáig olvasással foglalkozzanak. ^48.5A szexta után pedig, miután fölkeltek az étkezéstől, pihenjenek ágyukon egészen csendben, vagy ha valaki olvasni akar, akként olvasson magában, hogy mást ne zavarjon. ^48.6A nónát kissé korábban, fél kettőkor mondják, és azután egészen a vesperásig a szükséges munkát végezzék. ^48.7Ha pedig a helyi viszonyok vagy szegénységük azt kívánná, hogy maguk gyűjtsék be a termést, ne szomorkodjanak, ^48.8mert akkor igazi szerzetesek, ha saját kezük munkájából élnek, mint atyáink és az apostolok is. ^48.9De mindez mérséklettel történjék a kislelkűek miatt.

A mai ciszterci élet 34.69

34. Manapság a teológia is mindinkább felismeri, milyen pozitív értéke van a teremtett világnak, valamint az emberi munkának és haladásnak az egész emberi élet számára, és milyen nagy jelentőségük van az üdvösség rendjében is. Meg kell tehát erősödnie bennünk a felelősségtudatnak, hogy az egész emberi közösséggel együtt dolgozzunk a földi értékekért is. Felismerjük ugyanis, hogy nekünk is kötelességünk fáradozni annak a haladásnak előmozdításáért, amelynek révén, a teremtett világ mind jobban szolgálni tudja az embert és megőrizve a teremtett dolgok istenadta méltóságát az egész emberi társadalom igazságos és méltányos módon részesülhet munkája gyümölcseiből. Csak ilyen komolyan vett munka segítségével lehet az egész világ Krisztusban való megszentelését és az egész teremtésnek a Teremtőhöz való visszatérését megvalósítani.

69. Mint minden embert, minket is kötelez a munka közös törvénye: munkánkkal hozzájárulunk ahhoz, hogy a világ tökéletesebb legyen, és Istennek erre a világra vonatkozó terve megvalósuljon. Ez is hivatásunk része. Téves az a vélemény, hogy a lélek tökéletességre törekvése és a világi ügyekkel való foglalkozás szemben áll egymással: a valóságban a kettő jól összeegyeztethető. Senkinek sem kell a földi élet ügyeitől visszavonulnia ahhoz, hogy a keresztény tökéletességre törekedjék. Ha munkánkat helyesen végezzük, az nemcsak hogy nem veszélyezteti, de inkább növeli emberi és keresztény méltóságunkat.

Ezért munkánk nem csupán a tétlenség elleni orvosság, vagy olyan elfoglaltság, amelynek egyetlen célja az idő kitöltése, hanem szerves része a keresztény tökéletességre való törekvésünknek. Egyúttal testvéri szolgálat is a monostori közösség és a világban élő embertársaink számára akkor, ha hozzáértéssel és felelősségtudattal végezzük.

RB 48,10-13

27-05

29-08

01-12

22-02

O

któber elsejétől pedig a negyvennapi böjt kezdetéig egészen nyolc óráig olvasással foglalkozzanak. ^48.11Nyolc órakor mondják a terciát, aztán nónáig valamennyien a rájukszabott munkán dolgozzanak. ^48.12A nónára hívó első jeladásra mindenki hagyja abba a munkát és legyen készen, mire a második gongütés felhangzik. ^48.13Étkezés után p