SZENT BENEDEK

REGULÁJA

 

 

A GENERÁLIS KÁPTALAN DEKLARÁCIÓJÁNAK MEGFELELÖ RÉSZEIVEL

 

Regula P. Söveges Dávid OSB fordítása © Pannonhalma.

A mai ciszterci élet. A Ciszterci Rend 2000. évi Egyetemes Káptalanának állásfoglalása a ciszterci élet fő alkotó elemeiről

 
 

PROLÓGUS

Pr 1-7

21-03

23-06

25-09

28-12

 
 
H

allgasd meg, ó fiam, a mester parancsait, és hajlítsd hozzá szíved figyelmesen, fogadd a jóságos atya intéseit készségesen és tettekkel teljesítsd, hogy 0.2visszatérj az engedelmesség fáradságos munkájával ahhoz, akitől elszakadtál az engedetlenség tunyasága által. 0.3Hozzád intézem most tehát szavaimat, aki lemondasz saját akaratodról, és az engedelmességnek hatalmas és hírneves fegyverzetét veszed magadra, hogy Krisztus Urunknak, az igaz Királynak harcosa légy.

0.4Először is: bármi jóba kezdesz, igen állhatatos imádsággal kérjed, hogy ő vigye azt végbe, 0.5hogy ő, aki bennünket már fiai sorába méltóztatott számítani, ne legyen kénytelen valaha is szomorkodni rossz tetteink miatt. 0.6Úgy kell őt a bennünk levő adományaival mindenkor szolgálnunk, hogy mint haragvó atya örökségéből ki ne tagadjon minket, fiait, 0.7de úgy se mint félelmetes úr, bűneinktől felingerelve, gonosz szolgák gyanánt át ne adja az örök büntetésre azokat, akik nem akarták őt követni a dicsőségbe.

A mai ciszterci élet   1-2

1. Mi, az Egyetemes Káptalan tagjai, akik Rendünk korszerű megújítása céljából gyűltünk össze, alapos megfontolás és közös tanácsko­zás után, tekintetbe véve a rendtagok javas­latait összefoglaló jelentéseket is, minde­nekelőtt hivatásunk és életünk fő elemeit kívánjuk megvilágítani, hogy ezzel a megúju­lás egész munkájának biztos alapot adjunk. Ebben a nyilatkozatban őszintén és becsülete­sen ki akarjuk fejteni, milyen feladatokat tűzünk magunk elé a korszerű megújulás munká­jában, milyen célokat és milyen módon akarunk elérni.

2. Jelen állásfoglalásunkkal azonban semmikép­pen sem akarunk meggátolni további megfonto­lásokat vagy új megoldásokat, mert a jövő ciszterci nemzedékeknek is joguk és köteles­ségük lesz keresni a monasztikus élet alkal­masabb és megfelelőbb formáit, éppúgy mint a Cistercium alapítóinak a 12. században vagy az utánuk következő nemzedékeknek. Akkor követjük ugyanis igazán a „Novum Monasterium” alapítóit, ha szüntelen azt keressük, hogyan tudjuk hivatásunkat minél teljesebben megva­lósítani Isten akarata szerint.

Pr 8-20

 

22-03

24-06

26-09

29-12

 
 
K

eljünk föl tehát végre valahára a Szentírás serkentő szavára: "Itt az óra, hogy felébredjünk az álomból", (Róm 13, 11.) 0.9Nyissuk meg szemünket a megistenítő fénynek, és megdöbbent füllel halljuk, mire int bennünket a minden nap felénk kiáltó isteni szózat: 0.10"Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!" (Zsolt 94, 8) 0.11És ismét: "Akinek füle van a hallásra, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!" (Jel 2, 7) 0.12És mit mond? "Jöjjetek fiaim, hallgassatok rám! Az Úr félelmére tanítalak titeket." (Zsolt 33, 12).0.13"Siessetek, míg tiétek az élet világossága, hogy a halál sötétsége meg ne lepjen benneteket!" (Jn 12, 35).

0.14Ezeket kiáltja oda az Úr a népsokaságnak, amikor keresi munkását, majd így folytatja: 0.15"Ki az az ember, aki életet óhajt és jó napokat kíván látni?" 0.16Ha ennek hallatára azt feleled: "Én", akkor Isten ezt mondja neked: 0.17Ha igazi és örök életet akarsz, "tiltsd el a nyelvedet a gonosztól, és ajkad ne szóljon csalárdságot, fordulj el a gonosztól és tedd a jót! Keresd a békét és járj utána!" (Zsolt 33, 14-15). 0.18Ha ezt megteszitek, szemem rajtatok lesz, és fülem meghallja könyörgéseteket. És még mielőtt segítségül hívnátok, azt mondom nektek: "Íme, itt vagyok" (Zsolt 33, 16). 0.19Mi lehetne édesebb számunkra, szeretett testvéreim, az Úrnak e minket hívó szavánál? 0.20Íme, így mutatja meg jóságosan az Úr az élet útját.

A mai ciszterci élet   11

11. Nem célunk az élet gyakorlatától távoleső elméleti ideálokat felállítani, hogy elavult életformákat megőrizzünk vagy visszaállítsunk; hanem a jelenlegi, modern, tényleges életünket akarjuk megvizsgálni, értékesebbé tenni, és a megújuláshoz szükséges alapelveket felvázol­ni. Az a törekvésünk, hogy kialakítsuk a 21. század hiteles és hatni tudó ciszterci életét, azt az életformát, amely megfelel az Istentől kapott tényleges, konkrét hivatásunknak. Isten ugyanis itt és most hív minket, azt akarja, hogy itt és most legyünk szentek, hogy ebben a mai korban, ezek között a körülmények között, a mai ember lehetőségeivel kövessük Krisztust és szolgáljuk embertársainkat.

Munkánknak tehát az igazságon és az élet való­ságán kell alapulnia. Ezért Állásfoglalásunkban mindig szem előtt akarjuk tartani rendtársaink és rendi közösségeink valódi helyzetét, lehető­ségeit, munkaterületeit, valamint az Egyház és a mai világ életét. Ez a valóságérzék azon­ban egyáltalán nem jelenti a mostani helyzet gyarlóságainak vagy hibáinak egyszerű elfogadá­sát vagy jóváhagyását, mintha meg lennénk elégedve azzal, ami van, akármennyire tökélet­len és közönséges is, és nem akarnánk jobbra törekedni. Ezt az álláspontot méltán elvetjük, mint ami ellenkezik a szerzetesélet lényegével, a tökéletes szeretet életére való törekvéssel. Viszont azt is jól tudjuk, hogy a legmagaszto­sabb eszmények és célkitűzések is csak akkor lesznek hatékonyak, ha azok az emberek, akiknek szólnak, szabadon, sőt lelkesen magukévá tudják tenni és életre tudják váltani.

Pr 21-38

23-03

25-06

27-09

30-12

 
 
Ö

vezzük fel tehát derekunkat hittel és a jó cselekedetek gyakorlásával, és az evangélium vezetésével járjuk az ő útjait, hogy méltók legyünk meglátni azt, aki országába hívott minket. 0.22Ám ha országának sátrában akarunk lakni, hacsak jó cselekedetekkel nem igyekszünk, soha oda el nem jutunk. 0.23De kérdezzük meg az Urat a próféta szavaival: "Uram, ki lakhat a te sátorodban, vagy ki pihenhet meg szent hegyeden?" (Zsolt 14, 1). 0.24Erre a kérdésre, testvéreim, halljuk az Úr feleletét, amint megmutatja nekünk a sátorába vezető utat, 0.25mondván: "Aki szennyfolt nélkül jár és az igazságot cselekszi; 0.26aki igazat szól szívében, aki nem követ el álnokságot nyelvével; 0.27aki embertársának nem tesz rosszat, és ellene gyalázkodó beszédet nem tűr" (Zsolt 14, 2-3); 0.28aki a gonosz ördögöt, ha az valamire rá akarja venni, tanácsával együtt a szívéből száműzi, semmibe veszi, sátáni gondolatait még keletkezésükben megragadja és Krisztushoz csapja; 0.29akik félik az Urat, és ezért erényes életük miatt fel nem fuvalkodnak, hanem tudva, hogy a bennük levő jó tulajdonságok nem tőlük, hanem az Úrtól erednek, 0.30a bennük működő Urat magasztalják a próféta szavával: "Ne nekünk, ne Uram, ne nekünk, hanem nevednek adj dicsőséget" (Zsolt 113, 9), 0.31amint Pál apostol a maga igehirdetéséből semmit sem tulajdonított önmagának, hanem így szólt: "Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok" (1 Kor 15, 10). 0.32És azt is mondja: "Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék" (2 Kor 10, 7).

0.33Ezért mondja az Úr az Evangéliumban: "Aki hallja szavaimat és megteszi azokat, a bölcs emberhez hasonlítom, ki házát kősziklára építette. 0.34Jöttek az áradások, a szelek fújtak, és nekirontottak annak a háznak, de az nem dőlt össze, hiszen kőszikla volt az alapja" (Mt 7, 33-34).

0.35Így fejezi be az Úr, és várja is, hogy ezekre a szent intelmeire naponként tetteinkkel feleljünk. 0.36Azért, hogy bűneinket megjavíthassuk, meghosszabbítja életünk napjait, 0.37hiszen az Apostol is azt mondja: "Nem tudod-e, hogy az Isten türelme töredelemre vezet téged?" (Róm 2, 4). 0.38Azt mondja ugyanis a jóságos Úr: "Nem akarom a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen!" (Ez 33, 11).

A mai ciszterci élet   12

12. Szerzeteséletünk megújulásának egész éle­tünket át kell fognia, ezért figyelembe kell vennünk mindenegyes alkotóelemét és mindegyik­nek meg kell adni a kellő szerepét. Teljesen hibás lenne életünk egyes oldalait annyira kihangsúlyozni, mintha csak azokban lenne található a ciszterci élet lényege, más része­ket pedig elhanyagolni, mintha azok csak függe­lékei, sőt akadályai lennének az igazi monasz­tikus életnek. Mi ugyanis életünk minden mozza­natában ciszterciek vagyunk és azoknak is kell lennünk, nemcsak amikor közös imára gyű­lünk össze vagy más közösségi gyakorlatot végzünk, hanem tanulmányainkban, munkánkban, papi szolgálatunkban, egyéni imaéletünkben, mások szükségleteiről való gondoskodásunkban és más hasonló életfeladatunkban is.

Egybefogó szemléletre törekszünk tehát, amely életünk minden részletét harmonikusan összekap­csolja az Úr szolgálatának egységébe. Még akkor is, ha a mai ciszterci élet egyes elemei nem vonatkoznak minden rendtagra (például a papság), vagy nem minden monostorra (például az ifjúság nevelése vagy lelkipásztori munka), ezeket is gondosan meg kell vizsgálnunk és jelentőségüket komolyan fel kell ismernünk. A monasztikus élet olyan elemeit, amelyeket a Regulában vagy a ciszterci kezdetekben alig vagy egyáltalán nem találunk meg, nem kell mindjárt mellékesnek vagy gyanúsnak tekinte­nünk. Hiszen a monasztikus élet, mint minden élő szervezet, az idő múlásával nő, fejlődik, sok minden újat magába fogad és sok minden régit levet magáról.

Pr 39-50

24-03

26-06

28-09

31-12

 
 
M

iután tehát megkérdeztük az Urat, testvéreim, sátorának lakója felől, hallottuk, mit kíván attól, aki ott akar lakni. De bárcsak teljesíthetnénk az ott lakó kötelességeit! 0.40Elő kell tehát készítenünk testünket és lelkünket a parancsok iránti szent engedelmességben a harcra. 0.41És mivel ezt természetünk magában nem tudja megtenni, kérjük az Urat, hogy adja meg nekünk kegyelmének segítségét.

0.42Ha a pokol büntetése elől menekülve el akarunk jutni az örök életre, 0.43akkor most, míg van időnk, míg e testben élünk, és mindezeket még ebben a földi életben teljesíthetjük, 0.44siessünk és csak azt tegyük, ami örökre a javunkra válik.

0.45Fel kell tehát állítanunk az Úr szolgálatának iskoláját. 0.46Reméljük, hogy ebben az intézményben semmi kemény vagy nehéz dolgot nem rendelünk el. 0.47Ha mégis a méltányosság úgy kívánná, hogy valamit kissé szigorúbban rendeljünk el a hibák kiirtására és a szeretet megőrzésére, 0.48azért ne riadj vissza, ne fuss el mindjárt az üdvösség útjáról, melynek kezdete szűk és szoros. 0.49De ha a szerzeteséletben és a hitben előrehaladunk, akkor majd szárnyaló szívvel és a szeretet elmondhatatlan édességével sietünk előre az Isten parancsainak útján. 0.50Így az ő vezetése alól magunkat soha ki nem vonva, mindhalálig állhatatosan megmaradunk tanítása mellett a monostorban, és béketűrésünkkel részt veszünk Krisztus szenvedéseiben, hogy aztán országának is méltó részesei lehessünk. Amen.

A mai ciszterci élet   13-14

13. A ciszterci élet mai intézményes formái a különböző élő közösségek. Jól tudjuk azonban, hogy az idők folyamán közösségeink különböző területeken más és más életformákat és életfel­adatokat alakítottak ki. Ezt a sokféleséget nem szabad önmagában elítélnünk, mint valami bűnös elfajulást, hanem inkább el kell ismer­nünk, nemcsak mint vitathatatlan tényt, hanem mint az életerő jelét és Isten munkára hívó szavát. Az egyes kongregációk és monostorok különböző értékei és életfeladatai az egész Rend javát és előhaladását szolgálhatják, ha megvan a közösségek együttműködése és a kölcsönös bizalom. Mert sokkal többet ér az egyetértő sokféleség, mint a kényszerű és széthúzó egyformaság. Ezért a Káptalan elismeri és előmozdítja az egyes kongregációk és monos­torok jogos autonómiáját életformáik kialakítá­sában és ezen törekvéseikben segítséget kíván nekik nyújtani.

A szerzetesi megújulás munkájában igen fontos, hogy elsősorban az egyes közösségek tisztázzák és újra átgondolják céljaikat és értékeiket, és kialakítsák megfelelő életformáikat. A munka nagyja tehát az egyes közösségekre tarto­zik. Az Egyetemes Káptalan csak segítséget akar adni ehhez a munkához azzal, hogy a rendi megújulás munkáját előmozdítja és összehangol­ja, de a monostorok és kongregációk szerepét sem meg nem szüntetheti, sem át nem veheti.

14. Mindezek szemmeltartásával úgy kívánjuk megújítani a ciszterci élet valóságát, hogy az természetes folytatása és szerves továbbfej­lesztése legyen a sokszázados monasztikus és ciszterci hagyománynak. Mindenképpen meg akarjuk ismerni (éspedig alaposabban, mint azelőtt) a monasztikus és ciszterci hagyományo­kat, és belőlük minél többet meríteni, amivel életünket jobbá és lelkileg gazdagabbá tehet­jük. Nem akarjuk azonban, hogy azok megkössenek vagy megakadályozzanak olyan mai problémák megoldásában, amelyekről elődeink keveset vagy semmit sem tudhattak, hiszen az életkö­rülmények gyökeresen megváltoztak. Nem szabad lemondanunk saját felelősségünk vállalásáról rendi életünk alakításában, sem pedig vissza­riadnunk az új utaktól és megoldásoktól. Legyen a történelem számunkra az élet tanítómestere, de nem abszolút ura, figyelmeztessen és lelke­sítsen, de sohase gátoljon.

1. A SZERZETESEK FAJAI

25-03

27-06

29-09

01-01

 
 
T

udjuk, hogy a szerzetesnek négy faja van. 1.2Az első a cenobitáké; ezek monostorban laknak, rendszabály és apát vezetésével küzdenek.

1.3Második az anakorétáké vagyis a remetéké. Ezek nem a szerzeteséletnek kezdő nekibuzdulásával, hanem a monostorban való huzamosabb próbatétel útján lesznek azok. 1.4Ezek sok társuk segítségével megtanultak az ördög ellen küzdeni, 1.5és jól felkészülve testvéreik csatasorából magános harcra nyugodtan a pusztába vonulhatnak, puszta kézzel és karral bátran tudnak harcolni Isten segítségével a test és a gondolatok bűnei ellen.

1.6A szerzetesek harmadik, mégpedig igen rossz fajtája a szarabaitáké. Ezek még nem állták ki sem egy regulának, sem a tapasztalat tanításának próbáját, mint az arany a tűzét, hanem puhák még, mint az ólom, 1.7cselekedeteikben még ragaszkodnak a világhoz, és nyilvánvalóan csak hazudnak Istennek hajkoronájukkal. 1.8Ezek ketten vagy hárman, vagy éppen egyenként, pásztor nélkül nem az Úr, hanem saját maguk aklába zárkóznak; törvény gyanánt áll előttük vágyaik kívánsága, 1.9midőn azt, amit maguk elgondolnak és kiválasztanak, szentnek mondják, és amit nem akarnak, azt tilosnak tartják.

1.10Végül a szerzetesek negyedik faját girovágusnak mondják. Ezek egész életükön át más-más tartományban élnek, három-négy napon majd ebbe, majd abba a kolostorba szállnak vendégül. 1.11Mivel folyton csavarognak, soha meg nem állapodnak, saját akaratuknak és a torkosság ingereinek szolgálnak, minden tekintetben rosszabbak a szarabitáknál.

1.12Mindezek nyomorult életmódjáról jobb hallgatni, mint beszélni.. 1.13Hagyjuk tehát őket és Isten segítségével térjünk át az igen derék fajta, a cenobiták életének elrendezésére.

A mai ciszterci élet   79-80

79. Hivatásunk szavát követve, beléptünk egy általunk szabadon választott ciszterci monos­torba, hogy ott megismerkedjünk „Isten szolgá­lata iskolájának” tanításával. Amikor fogadal­mat tettünk, azzal önként vállaltuk monostorunk életfeladatait és eszményeit. A monasztikus életet nem mások rakták a vállunkra, hanem magunk önként, szabad elhatározással vállaltuk. Tehát közösségeink önkéntesekből állnak, akik mind ugyanerre a célra törekszenek, olyan célra, amelyet valamennyien ismernek és akarnak, hogy így egyetértésben élhessünk ottho­nunkban, és szívünk-lelkünk egy legyen.

80. A szerzetesi közösség alapja tehát a szer­zetesek szabad és önkéntes odaadása: nagyra be­csülik a rendház életének értékeit és felada­tait, és azokat magukénak vallják. Ez az önkén­tes odaadás és tettrekész meggyőződés a törvé­nyek megtartásának és az engedelmességnek mozgató ereje, az egész jogi szervezet alapja. Ha ez nincs meg, a szerzetesközösség nem őriz­heti meg igazi életerejét, ahogy más önkéntes­ségen alapuló társaság sem. Ezért rendkívül fontos, hogy a szerzetesek elevenen és frissen megőrizzék magukban azt az odaadást, amellyel a monasztikus életet szabadon elvállalták; másrészt az is, hogy a közösségi élet minden szabályozása és szervezése vegye figyelembe, hogy a közösség a tagok szabad akaratából ered, ezért tettrekészségüket törekedjék erősíteni és ébrentartani.

2. MILYENNEK KELL LENNIE AZ APÁTNAK?

RB 2,1-10

26-03

28-06

30-09

02-01

 
 
A

z apát, aki méltó arra, hogy monostor élén álljon, mindig tartsa emlékezetében, hogy minek nevezik, és az elöljáró nevének tettekkel feleljen meg. 2.2Hisszük ugyanis, hogy Krisztus helyettese a monostorban, mivel az ő egyik nevével szólítjuk meg 2.3az Apostol szavai szerint: "Megkaptátok a gyermekké fogadás Lelkét, akiben azt kiáltjuk: Abba, Atyánk!" (Róm 8, 15). 2.4Éppen azért az apát semmit se tanítson, rendeljen vagy parancsoljon, ami az Úr törvénye ellen van, 2.5hanem parancsa és tanítása az isteni igazság kovászaként áradjon szét a tanítványok szívében. 2.6Mindig gondoljon arra az apát, hogy mindkét dolog, mind az ő tanítása, mind tanítványai engedelmessége szigorú vizsgálat tárgya lesz az Isten félelmetes ítélete során. 2.7Tudja meg azt is az apát, hogy a pásztor hibájának róják fel, ha a Gazda bármily tekintetben kelleténél kevesebb hasznot talál juhaiban. 2.8De épp úgy áll az is, hogy ha nyughatatlan és engedetlen nyájára a pásztor egész gondosságával ügyelt, és minden gondját a bűnös tetteik megjavítására fordította: 2.9az ilyen pásztor az Úr ítéletében megkapja fölmentését, és elmondhatja az Úrnak a prófétával: "Igazságodat nem rejtettem el szívemben, igazmondásodról és üdvösségedről szólottam, ők pedig megvetve megvetettek engem" (Zsolt 39, 11 és Iz 1, 2). 2.10Akkor aztán a gondossága iránt engedetlen juhoknak meglesz büntetésük, a rajtuk erőt vevő halál.

A mai ciszterci élet   94-96

94. Az apát elsősorban a lelkek pásztora, vagyis feladata mindenekelőtt lelki, a rábízott lelkek javára irányul. Hatalma tulajdonképpen alázatos szolgálat Krisztus tanítása és példája szerint, akinek földi helyettese. Mutassa és éreztesse tehát rendi testvérei iránt azt a szeretetet, amellyel a mennyei Atya szereti őket.

95. Az apát továbbá az isteni ige közvetítője, aki a Szentírás tanítását értelmezi a minden­napos élet sokféle körülményei között. Sohase legyen az apát személye fontosabb, mint az Isten szava, sőt mindinkább vesse alá magát az isteni szónak.

96. Nem kisebb a jelentősége annak a feladatnak sem, amelyet az apostol a „szel­lemek elbírálásának” (discretio spirituum) nevez. Törekedjék az apát elbírálni, hogy szerzetesei mindegyikét Isten Lelke vezeti-e, vagy pedig van olyan, akit saját természeté­nek tisztán földi törekvései vagy a hazugság szellemei vezetnek félre. Az Isteni Lélek hangját minden más hangtól csak úgy fogja tudni megkülönböztetni, ha maga is jártas a lelki dolgokban elméleti és gyakorlati téren egyaránt.

RB 2,11-22

27-03

29-06

01-10

03-01

 
 
A

mikor tehát valaki az apát nevét elvállalja, annak kettős tanítással kell vezetnie tanítványait: 2.12azaz mindazt, ami jó és szent, inkább tetteivel mutassa meg, mint szóval: úgyhogy fogékony lelkű tanítványainak szóval adja elő az Úr parancsait, a keményszívűeknek és együgyűbbeknek pedig tetteivel mutassa az isteni törvényeket. 2.13Amit pedig azokkal ellenkezőnek jelent ki tanítványai előtt, tetteivel jelezze, hogy olyat nem szabad tenni, hogy "míg másokat oktat, maga elvetésre méltó ne legyen" (1 Kor 9,27). 2.14Nehogy egyszer majd neki, vétkesnek ezt mondja az Isten: "Miért hirdeted te igazságaimat, s veszed szájadra szövetségemet? Hiszen gyűlölted a fegyelmet, és szavaimat félredobtad magadtól!" (Zsolt 49, 16-17). 2.15És: "Ki testvéred szemében megláttad a szálkát, a tiedben nem vetted észre a gerendát" (Mt 7, 3).

2.16Ne legyen személyválogató a monostorban. 2.17Egyiket a másiknál ne szeresse jobban, csak akkor, ha valakit a jó cselekedetekben vagy az engedelmességben jobbnak talál. 2.18A szabad szülőktől származottat ne tegye elébe a rabszolgasorból megtérőnek, hacsak valami ésszerű ok nem forog fenn. 2.19De ha az apát az igazságosságnak megfelelően ezt tartaná jónak, járjon el így az egyesek sorrendjére vonatkozóan; különben pedig ki-ki saját halyét tartsa meg, 2.20mivel akár rabszolga, akár szabad valaki, Krisztusban mindnyájan egyek vagyunk, és egy Úr alatt ugyanannak a katonáskodásnak és rabszolgaságnak terhét viseljük, "mert nincs személyválogatás Istennél" (Róm 2, 11). 2.21Ő csak akkor tesz különbséget közöttünk, ha jó cselekedetekben másoknál jobbnak és alázatosabbnak talál. 2.22Egyforma legyen tehát benne a szeretet mindenki iránt, s mindenkit érdeme szerint ugyanazon fegyelem alatt tartson.

A mai ciszterci élet   97-98

97. Az apát a közösség egységének központja: előmozdítja a társak egyetértő törekvését a közös célok felé, összehangolja valamennyiük munkáját és érdeklődését. Ezért értékelje és igyekezzék megérteni mindenegyes rendtag egyéni természetét, és kellő tisztelettel bánjon vele. Az olyan apát, akinek mindenki számára van rendelkezésre álló ideje, akinek a szíve mindig nyitva áll, nemcsak arra fog törekedni, hogy a rendtagok úgy-ahogy engedel­meskedjenek, hanem aktívan, felelősségérzettel, készséges együttműködéssel, és így mindegyiknek tehetsége gyümölcsözzék Isten szolgálatában. Előmozdítja az őszinte és nyílt dialógust; a monostor életét, a ház ügyeit illető gondjai­ba és terveibe bevonja a rendtársakat is, hiszen ezek az ő sorsukat is érintik. Vállalja azonban a hivatalából folyó felelősséget, ha világosan el kell döntenie valamit, amit gondos megfontolás után Isten akaratának ismer fel.

98. A közösség egységének erősítése érdekében az apát hagyjon el mindent, ami a rendtársaktól való elszakadásra vezethet. Rendi testvéreivel együtt élje a közösségi életet, buzgóságban és hűségben példát adva nekik. Lehetőség szerint csökkentse a minimum­ra azokat az alkalmakat, amikor monostorától távol kell lennie. Amikor apát lett, azért még szerzetes maradt és testvér a testvérek között. Mint az egység és szeretet központja, áldozza fel önmagát egészen a testvérekért Krisztus szeretetében.

RB 2,23-29

28-03

30-06

02-10

04-01

 
 
T

anításában pedig az apát mindenben tartsa meg az Apostolnak a példáját, amennyiben azt mondja: "Ints, kérj, feddj" (2 Tim 4, 2). 2.24Vagyis: mindig az időnek megfelelően majd ijesszen, majd gyöngéd legyen; mutassa a mester keménységét és az atya jóságát; 2.25azaz arra figyelmeztetjük, hogy a fegyelmetleneket és nyughatatlanokat keményen intse meg, - az engedelmeseket pedig, továbbá a szelídeket és türelmeseket kérje, hogy még jobban haladjanak előre, - a hanyagokat és a parancsok megvetőit végül feddje és büntesse meg. 2.26Ne nézze el a vétkesek hibáit, hanem amennyire bírja, mindjárt keletkezésükben gyökerestül irtsa ki. Mindig emlékezzék Hélinek, a silói papnak veszedelmes sorsára. 2.27A tisztelettudó és értelmes lelkeket első- és másodízben szóval figyelmeztesse. 2.28A gonoszokat ellenben és a megátalkodottakat, a kevélyeket és engedetleneket mindjárt a bűn keletkezésekor vesszőzéssel vagy más testi büntetéssel fenyítse meg, hiszen ismeri az Írást: "A balgát a szó meg nem javítja" (Péld 29, 19). 2.29És másutt: "Vesszővel verd meg fiaidat, és megszabadítod lelkét a haláltól!" (Péld 23, 14).

A mai ciszterci élet   115

115. A prézesapát a kongregációs káptalan szándékának megfelelően kormányozza a kongregá­ciót, és jele annak a testvéri egységnek, amely a monostorokat összefogja. Szolgálatának az a célja, hogy a kongregációs konstitúciónak megfelelő szerzetesélet virágozzék, erősödjék és gyarapodjék a monasztikus közösségekben.

Az ő feladata a monostorok közti kapcsolatokat ápolni az egész kongregáció javára. Ezen a téren az egyes monostorok apátjai és szerzete­sei is legyenek a prézesapát segítségére azzal, hogy egymással testvéri kapcsolatot tartanak, egymást kölcsönösen szívesen látják, munkájukban együttműködnek, lelki vagy gyakor­lati kérdések megbeszélésére összejönnek, egymást mindjobban igyekeznek megismerni és megbecsülni.

RB 2,30-40

29-03

01-07

03-10

05-01

 
 
A

z apát mindenkor gondoljon arra, hogy mi ő, és hogy minek nevezik, és tudja meg, hogy akire többet bíztak, attól többet is kívánnak. 2.31Tudja, hogy milyen nehéz és terhes föladatot vállalt magára: a lelkek irányítását és sokféle emberek szokásainak szolgálatát. Az egyiket ugyanis gyengédséggel, a másikat dorgálással, a harmadikat rábeszéléssel vezesse. 2.32Mindenkihez sajátos jelleme és értelmessége szerint alkalmazkodjék, hogy ne csak a rábízott nyájnak ne vallja kárát, de a jó nyájnak gyarapodásán is örvendhessék.

2.33Mindenekelőtt el ne hanyagolja a reábízott lelkek üdvét vagy azt kicsinek ne tartsa, mert túlságosan sok a gondja a mulandó és esendő és földi dolgokra, 2.34hanem mindig gondolja meg, hogy a lelkek vezetését vállalta, s róluk számot is kell majd adnia. 2.35És hogy a csekély vagyont ne hozza fel esetleg mentségül, emlékezzék meg mindig az Írásról: "Keressétek először az Isten országát és annak igzságát, és mindezek hozzáadatnak nektek" (Mt 6, 33). 2.36És másutt: "Semmi sem hiányzik azoknak, kik félik őt" (Zsolt 33, 10). 2.37És tudja meg, hogy aki a lelkek vezetését vállalta magára, az készüljön is a számadásra. 2.38Bármilyen nagy számmal vannak is testvérek gondviselésére bízva, legyen szilárdan meggyőződve, hogy az ítélet napján mindezekről a lelkekről számot kell adnia az Úrnak, s azon felül mindenesetre a saját lelkéről is. 2.39Így, míg pásztorként állandóan félnie kell a jövendő vizsgálattól a rábízott juhok miatt, míg aggódik a másokról való számadás miatt, a magáéról is gondoskodik. 2.40Midőn intéseivel mások javításán munkálkodik, maga is megtisztul a vétkektől.

A mai ciszterci élet   123

123. Az egyetemes káptalan által megválasztott generális apát a káptalan szándékai és a kon­stitúció szabályai szerint kormányozza a Rendet és előmozdítja a rendi egység céljait.

A generális apát:

a)     A Renden belüli testvéri egység előmozdító­ja és központja, elsősorban azzal, hogy kész a különböző természetű embereknek szolgálatára lenni, igazságos és pártatlan jóakarattal elfogadni, támogatni és képviselni a Rend minden családját. A Rend közös értékeit és eszményeit magáévá teszi mind egyéni magatartá­sában, mind hivatalos tevékenységében. Együtt érez a Renddel, éspedig a közösségeinkben ténylegesen fennálló Renddel; a közösségek gondjait, törekvéseit, nézeteit nyílt lélekkel igyekszik megérteni.

b)     Elősegíti és összehangolja azokat a közös terveket és feladatokat, amelyek az egyes közösségek vagy kongregációk erejét meghalad­ják, de mindenkinek vagy sokaknak hasznára vannak. Ilyen tervek elgondolásában és kidolgo­zásában maga is tevékenyen résztvesz, és mások indítványait is szívesen látja, a tervek végre­hajtását pedig tanáccsal és tettel is előrevi­szi.

c)      A konstitúcióban biztosított hatalmát arra használja, hogy mindenkinek szolgálatára le­gyen, a rendtársak atyja, sőt testvér a testvé­rek között, aki Krisztus szándéka szerint inkább használni akar, mint uralkodni. Körleve­leiben, beszédeiben és a Rendhez intézett más közleményeiben szóljon a testvér hangján, mint aki társuk az Úr követésében és szolgála­tában, aki velük együtt keresi Isten igazságát és akaratát. Minthogy az ő lelkét is betölti a szerzeteshivatás értékeinek meggyőződéssel teli látomása, rendtársainak és a közösségeknek is igyekszik bemutatni az új távlatokat és lehetőségeket, és a jövő reményét beléjük önteni.

3. A TESTVÉREKET MEG KELL HÍVNI A TANÁCSKOZÁSRA

30-03

02-07

04-10

06-01

 
 
V

alahányszor valami fontos tennivaló fordul elő a monostorban, hívja egybe az apát az egész közösséget, és adja elő maga, hogy miről van szó. 3.2És miután meghallgatta a testvérek tanácsát, mérlegelje magában, s amit hasznosabbnak ítél, azt cselekedje. 3.3Azért mondjuk, hogy mindnyájukat hívja meg a tanácsra, mivel gyakran a fiatalabbnak nyilatkoztatja ki az Úr azt, ami jobb.

3.4A testvérek pedig adjanak alázatosan, teljes alárendeltséggel tanácsot, nézetüket pedig makacsul védeni ne merészeljék, 3.5és inkább az apát ítélete legyen a döntő, úgyhogy amit ő üdvösebbnek ítél, annak mindnyájan engedelmeskedjenek. 3.6De ahogy tanítványokhoz illik, hogy szót fogadjanak mesterüknek, úgy az is illő, hogy ő megfontoltan és igazságosan rendezzen el mindent.

3.7Tehát mindnyájan mindenben kövessék a Regulát, mint tanítójukat, és attól senki vakmerően el ne térjen. 3.8Senki a monostorban ne kövesse saját szíve akaratát, 3.9és ne is merészeljen arcátlanul vagy éppen a monostoron kívül apátjával szembeszállni. 3.10Ha pedig valaki mégis megtenné ezt, a Regula által előírt büntetéssel sújtsák. 3.11De maga az apát is mindent istenfélelemmel és a Regula megtartásával tegyen, hiszen nagyon jól tudja, hogy minden ítéletéről Istennek, a legigazibb bírónak ad majd számot. 3.12Ha pedig valami kisebb elintéznivaló akad a monostor ügyeiben, csak a szeniorok tanácsával éljen. 3.13Miként az Írás mondja: "Mindent tanácskéréssel tégy, és a cselekedet után nem fogsz bánkódni" (Sir 32, 24 és Péld 31, 3).

A mai ciszterci élet   102-107

102. Valahányszor a monostor jelentősebb ügyé­ről van szó, főként a kongregáció konstitúciója vagy az egyházjog által előírt esetekben, a kon­ventgyűlés (házi káptalan, capitulum conventua­le) is résztvesz a ház kormányzatában. Az apátválasztás a konventgyűlés közösségi aktusá­val történik és a konventgyűléseken közösségi formában hoznak döntéseket a monostor feladata­iról, új rendtagok végleges felvételéről és kiképzésé­ről, az anyagi javak kezeléséről.

103. A házi káptalan szerepét azonban nem szabad csak azokra az esetekre korlátozni, amelyekben a közjog vagy a sajátos rendi jog előírása alapján a rendtagoknak döntő vagy tanácsadó szavazatuk van (votum deliberativum vel consultivum). A rendtársaknak gyakrabban is össze kell jönniük igazi testvéri párbeszéd­re, hogy így tevékenyen hozzájáruljanak a közjó előmozdításához. Ezért a konventgyűlés legyen az a fórum is, ahol a társakat a monos­tor, a kongregáció és a Rend dolgairól tájékoz­tatják, és ahol a tisztségviselők munkakörük­ről, más szakértők pedig időszerű kérdésekről jelentést adnak.

104. A konventgyűlésen tárgyalandó témákat az apát válassza ki az apáti tanács közreműkö­désével, figyelembe véve az egyes rendtagok által kifejezett óhajokat és problémákat, és idejében, megfelelő formában közölje a konventtel, hogy legyen idő a kérdések tanulmá­nyozására és megfontolására. Egyes ügyekben megfelelőbb, ha a társak írásban adják meg válaszaikat. A titoktartás kötelezettsége csak azokra az esetekre terjedjen ki, amelyek feltétlenül diszkréciót kívánnak, de a szerze­tesi család belső ügyeire vonatkozólag legyenek a rendtársak nagyon tartózkodók és tapintato­sak, ha házonkívüliekkel beszélnek.

105. Az egyes szerzetesközösségek gondoskodja­nak arról is, hogy a házon kívül tartózkodó rendtagok is rendszeresen, idejében és pontosan értesüljenek a monostor, a kongregáció és a Rend dolgairól.

106. A kisebb taglétszámú Apáti Tanácsot helyes összehívni, amikor a szerzetescsalád szüksége vagy haszna megkívánja; és olyan ügyekben, amelyek titokként kezelendők. Az a szokás, hogy ennek a tanácsnak mintegy felét a konvent választja, a másik felét az apát nevezi ki.

107. Ha ezeket az elveket és ajánlásokat megva­lósítják, közösségeink új erőre kaphatnak; Isten házában szeretettel együtt élő családokká válnak; jól rendezett testvéri csatarenddé, amely szilárd egységben áll, ahol mindenegyes ember saját feladatát teljesítve mindenkinek szolgál és viszont mindenkitől erőt és támoga­tást kap.

4. MELYEK A JÓ CSELEKEDETEK ESZKÖZEI

31-03

03-07

05-10

07-01

 
 
E

lőször is: szeresd az Úristent, teljes szívből, teljes lélekből és teljes erődből (Mk 12, 30; Lk 10, 27).

4.2Aztán felebarátodat, mint önmagadat (Mk 12, 31; Lk 10, 28).

4.3Továbbá: ne ölj.

4.4Házasságot ne törj.

4.5Ne lopj.

4.6Bűnös vágyaid ne legyenek.

4.7Hamis tanúságot ne szólj (Mt 19, 18 sk; Lk 18, 20, Kiv 20, 27, Róm 13, 9).

4.8Tisztelj minden embert (Pét 2, 17).

4.9És amit nem kívánsz magadnak, te se tedd másnak (Mt 7, 12, Tób 4, 16).

4.10Tagadd meg magadat, vagy kövessed Krisztust (Mt 16, 24; Lk 9, 9, 23)

4.11Testedet sanyargasd. (1 Kor 9, 27).

4.12Élvezeteknek ne add magad.

4.13Szeresd a böjtöt.

4.14Új erőre segítsd a szegényeket.

4.15Ruházd a mezíteleneket.

4.16Látogasd a betegeket (Mt 25, 36).

4.17Temesd el a halottakat.

4.18Légy segítségére a szorult helyzetben levőknek.

4.19Vigasztald a szenvedőket.

4.20Tartsd távol magad a világ cselekedeteitől.

4.21Semmit elébe ne tégy Krisztus szeretetének.

4.22Ne engedd kitörni haragodat.

4.23Ne légy haragtartó (Péld 12, 20).

4.24Csalárdságot ne ápolj szívedben.

4.25Ne adj színlelt békecsókot.

4.26A szeretet gyakorlását el ne hagyd.

4.27Ne esküdözzél, hogy esetleg hamisan ne esküdjél (Mt 5, 34).

4.28Szíved és szád mindig igazat mondjon.

4.29A rosszat rosszal ne viszonozd.

4.30Méltánytalanságot ne tégy; ha pedig veled szemben követték el, békén tűrd el.

4.31Szeresd ellenségeidet (Mt 5, 44; Lk 6, 23).

4.32Ne szidalmazd aokat, aki téged szidalmaznak, hanem inkább áldjad őket (Lk 6, 28; 1 Kor 4, 12).

4.33Az igazságért az üldözést is viseld el.

4.34Ne légy gőgös.

4.35Ne légy iszákos (Tit 1, 7).

4.36Ne légy falánk.

4.37Ne légy álomszuszék.

4.38Ne légy rest (Róm 12, 11).

4.39Se zúgolódó.

4.40Se rágalmazó (Bölcs 1, 11).

4.41Vesd reményedet Istenbe.

4.42Ha valami jót látsz magadban, Istennek tulajdonítsd, ne magadnak.

4.43A rosszat ellenben mindig ismerd el magad tettének és magadat okold.

4.44Félj az ítélet napjától.

4.45Rettegj a pokoltól.

4.46Teljes lelki vággyal kívánd az örök életet.

4.47A halál naponként ott álljon a szemed előtt.

4.48Életed tetteire minden órában ügyelj.

4.49Légy meggyőződve arról, hogy Isten mindenütt figyel rád.

4.50A szívedben felbukkanó rossz gondolatokat csapd azonnal Krisztushoz, és tárd fel őket a lelki atya előtt.

4.51Őrizd meg ajkadat a hitvány és gonosz beszédtől.

4.52Ne szeresd a sok beszédet.

4.53Ne mondj hiábavaló vagy nevetésre ingerlő szavakat.

4.54A sok vagy túlzó nevetést ne kedveld.

4.55A szent olvasmányokat örömmel olvasd.

4.56Gyakran borulj le az imádság alatt.

4.57Múltad bűneit könnyek és fohászkodások közt minden nap valld meg imádságaidban Istennek.

4.58Hibáidból pedig a jövőben javulj meg.

4.59Ne elégítsd ki a test kívánságait (Gal 5, 16).

4.60Gyűlöld saját akaratodat.

4.61Az apát parancsainak mindenben engedelmeskedj, mégha ő maga - mitől Isten mentsen -, másként cselekednék is, megemlékezvén mindig az Úr parancsáról: "Amiket mondanak, tegyétek meg; de amiket cselekszenek, ne cselekedjétek" (Mt 23, 3).

4.62Ne kívánd, hogy szentnek mondjanak mielőtt az lennél, hanem előbb légy azzá, hogy némi igazsággal annak nevezhessenek.

4.63Isten parancsait naponként tettekkel teljesítsd.

4.64Szeresd a tisztaságot (Jud 15, 11).

4.65Senkit se gyűlölj.

4.66Ne legyen benned féltékenység.

4.67Ne légy irigy.

4.68Ne találd kedved a civódásban.

4.69Kerüld a felfuvalkodást.

4.70Tiszteld az idősebbeket.

4.71Szeresd a fiatalabbakat.

4.72Ellenségedért Krisztus szeretetében imádkozzál.

4.73Haragosoddal még napszállta előtt békülj ki.

4.74Isten irgalma felől soha kétségbe ne essél.

4.75Íme ezek, a lelki élet mesterségeinek eszközei!

4.76Ha ezeket éjjel nappal szüntelenül használtuk, és az ítélet napján róluk számot adunk, akkor az Úr majd megadja nekünk a jutalmat, melyet maga ígért:

4.77"Szem nem látta, fül nem hallotta, amit az Úr azoknak készített, akik őt szeretik" (1 Kor 2, 9).

4.78Az a műhely pedig, ahol mindezt szorgosan gyakorolhatjuk, a monostor zártsága és az állhatatos megmaradás a közösségben.

A mai ciszterci élet   46-47

46. Isten nemcsak a fentebb kifejtett célra hív, hanem arra is, hogy az általa adott eszkö­zöket felhasználjuk. Ilyen eszközök elsősorban az evangéliumi tanácsok, a ciszterci közösség­ben való élet, az imádság, a kereszt szeretete és – munkánkon keresztül – az emberi közösség szolgálata.

47. Az evangéliumi tanácsokat azért éljük, hogy mint tanítványok Mesterünket, Krisztust különös módon kövessük, vele mindig jobban egyesüljünk, és őt a monasztikus élet útján egyre szorosabban és egyre közelebbről kövessük.

5. AZ ENGEDELMESSÉG